~Kb másfél héttel a baleset után, amikor nagy vihar van a
szigeten.~
-Psszt! – nyöszörögtam a halk hangra amely kezdett vissza
húzni a valóságba. – Pszt! –ez már nem álom. Egyre többet kezdtem érzékelni a
valóságból, Az esö egyenletes kopogását, a távolban menyydörgés hangját, s
éreztem hogy amit átölelek az nem a pihe puha párnám. Söt ha az lene akkor
kezdhetnék visítozni hisz a párnám fel-le mozgott. Nem nagyon foglalkoztam
vele, de a hang újra megszólalt.. megszólított. – Psszt! Alexis! – suttogta
mérgesen a nevem Cora.
Sóhajtottam, amiböl látta már fent vagyok. Hunyurítva nétem
körbe. S eszembe jutott mi történt tegnap este.
~ -Még mindig úgy gondoljátok hogy ti jobbak vagytok nálunk?
–tettem fel a nagy kérdést.
-Beismerjük mindannyian hogy tévedtünk! – vágta Harry.
–Beengedsz minket? – nézett kiskutya szemekkel.
-Hadd gondolkozzak! – néztem a távolba, nemlétezö szakállam
simogatva, gondolkodást tettetve.
-Kérlek! – esedezett Liam. Mivel ö volt a fö kolompos a
vitánkban ezért, ezt bocsánat kérésként és meghunázkodásként számoltam el.
-Gyertek! – engedtem utat nekik.
Bejöttek, és megcsodálták müvünket. Mindenki laült valahova.
Az elsö dolog amin ugye sajna túl kellet esnünk az a kínos csend volt. Ezt a
csendet az egyik pillanatról a másikra azt törte meg –ha lehetséges- mégjobban
ömlött az esö ami nagyobb hanngal járt. Plusz hatalmasat villámlott és dörgöt.
Cora újra figyelem eletrelö hadmüveletbe kezdett. Nem hagyta hogy gondolataim
szárnyra keljenek. Folyamatosan beszéltetett. Amit természetesen szóva is
tettek az újjonan érkezettek. Mire ledarlátam nekik is hogy félek a vihartól, a
dörgéstöl és villámlástól. Végül órákon át beszélgettünk és valamikor a hajnali
órákban mindannyiunkat elnyomott az álom.~
Kiderült hogy akit párnának használtam az Harry volt.Aludt
ahogyan a többiek is. Csak Cora volt fent.
-Mit akarsz?! – nyöszörögtem. Majd fejem vissza hanyatlott
Harry mellkasára.
-Alexis! Ne merj vissza aludni!- szíszegte halkan, mérgesen.
–Gondom van! – nyögte.
-Mégis miféle gondod? – néztem rá értetlenkedve.
-OLYAN! gondom van! – nézett rám jelentöség teljesen.
-Oh! – mondtam megvilágosodva.
-Oh?! Ennyi? Mégis mi a fészkes búbánatot csináljak most?
–kérdezte.
Felkászálódtam, úgy hogy a fiukat ne ébresszem fel.
Mondanom sem kell hogy egy lakatlan szigeten a legnagyobb
problémánk a higéniával van. Nincs egy normális fürdöszoba, nincs zuhanyzó se
WC. Olyan roosszul érzem magam mert már vagy másfél hete nem mosakodtam
szappannal, hajat se tudtam mosni. Oké tudom hogy ott a víz meg minden de azért
jól jönne egy tusfördö meg sampon.Fogat mosni sem tudtunk.. Egy férfinak még
haggyán de egy nönek sokkal másabb az egész. Hiszen történhetnek olyan dolgok
mint a havi baj.
-Oké elöször is! – mondtam. – Nézd meg valamelyik
táskában kell lennie betétnek és
tamponnak mivel nekem akkor múlt el, amikor volt a baleset. Szóval szerencséd
van. Mit véreztél össze? – sóhajtottam.
-A ruhámon és az ágyon kívül semmit. – mondta miközben a
táskákban kotorászott. – Gyözelem!-mutatott fel egy tampont.
-Ha ezt a fiukkal is tudatni akarod akkor kiabálj
hangosabban. – ráztam a fejem.
-Jól van na! Még esik de már nem annyira. Jössz kaját
keresni meg vízet hozni? Nekem úgyis ki kéne mosni a nadrágom… már amennyire
azt ilyen körülmények közt lehetséges.
-Tartsd a vízesés alá! – röhögtem fel. – Induljunk. –kaptam
fel a két már majdnem üres flakont.
Az alvó fiukák között kilibegve gyorsan indultunk el a még
mindig szemerkélö esöben. Ismeritek az érzést amikor a hideg esöcseppek
összegyülnek a fák levelein majd mivel túl sok van rajta az leesik pont az
ember nyakába. Megborzongok és fel is sikkantok miatta. Cora jóízüen kacag
rajtam, mire szúrós pillantást küldök felé. Pont hogy ez kell nekem korán
reggel, még nem ébredtem fel eléggé…
Míg én a forráshoz indulok Cora lefele a vízeséshez megy.
Amint megtöltöttem a két flakont megmosom az arcomat is. Aminek mar annyira
mindegy mivel esöben jöttünk végig a forrás pedig egy tisztáson van így itt még
annyira sem vagyunk védve mint a fák között. Az egyik fáról leszedek egy
nagyobb fürt banánt, majd a kezemben a két flakonnal és a banánnal Cora utan
indulok.
-Cora! – kiabálok neki.
-Igen? – kiállt vissza.
-Meghaltál? – kérdezem.
-Igen! – mondja teljesen komolyan és bólogat is hozzá.
Mostmár látom a fejét.- Kész vagyok mehetünk!.
Vissza indultunk, Kivette a kezemböl a két flakont mondván p
is hozon már valamit. Hülyéskedve, nevetgélve mentünk a már jól ismert
ösvényen.
-Mi az ami nagyon hiányzik a civilizált életböl? – tette fel
a kérdést Cora.
-Egy normális fürdöszoba! – vágtam rá egyböl.
-Na az nekem is. –fintorgott. – És mi az ami nem?
-Andre! – mondtam ki annak a fiúnak a nevét akit ki nem
alhatok. Andre felttünk jár egy évvel, az orvosin mint Cora is. Egy nöcsábász
aki már egy éve felakar szedni közben meg már a fél sulit megktette. – Fogadok
hogy már az elsö nap az engem való gyaszával vitt valakit az ágyába. – köptem a
szavakat. Kicsit mérges voltam magamra, ugyanis egy alkalommal kicsit
becsicsentettem és engedtem Andre csábításának, már az ágyában voltunk – az ö
hazibulijában történt- rajta mar csak a bokszer volt, rólam szerencsére csak a
felsöm. Elég tul fütött hangulat volt. A nyakát harapdáltam mire egy másik csaj
nevét nyögte. Felpofoztam, és ott hagytam. Totál részeg volt, másnap nem
emlékezett semmire sem. És azóta is folyamatosan
próbálkozik. Pedig felfoghatná hogy marhára nem érdekel, mondjuk csak azért
vallja a hatalmas szerelmet mert én nem adtam magam oda neki elsö szóra, és ez
kihívás. Tipikus, egy csomó hasonló emberrel találkoztam már.
Halkan kezdtem dúdolni Ariana Grande –Problem címü számát.
Majd hangomat kieresztve énekeltem. És tancoltam is. Megfordultam és hátra fele mentem. Cora csak
röhögött rajtam. Ö nem szeret énekelni, csak akkor szokott becsatlakozni ha van
benne rap. imádja a rapet. Coráról ezt sem gondolna senki.
Már a klippböl a koreográfiát utánoztam.
Nem az a fajta lány
vagyok aki megbújik, miközben mindenki biztatja hogy milyen remek hangja van.
Nem én tudom, hogy jó hangom van és hogy jó a mozgásom, de nem érdekel
különösebben mások mit mondanak. Én nem ebböl szeretnék megélni és kész.
Innentöl nincs miröl beszélni. Közben
Cora is becsatlakozott. Nagy hátrafelé ugrándozásom közepette, szépen neki
mentem egy testnek, minek következtében elestem. Olyan hatalmas röhögögörcs
tört rám, hogy könnyem is kicsordult. Konkrétan a semmin nevettem. Mint valami
hiéna aki be van szívva. Cora azon nevetett ahogy én nevettem. Louis akinek
neki mentem és a többi almos fejü fiú, kiken látszott elméjükben még mindig az
álmok földjét járják, csak néztek minket elég érdekes fejet vágva amin én csak
még jobban nevettem. Szerintem legalább 5percig folyamatosan nevettem mire
kezdett nevetésem lecsillapodni. Louis próbált felsegíteni de még mindig
labilis voltam, visszahuppantam az esötöl vizes homokba és megint nevetni kezdtem.
-Sa… sajnálom! – mondtam akadozva.
-Hol voltatok?! Megijedtünk amikor nem találtunk ott
titeket. – mondta idegesen Liam.
-A luxus hajónkon,elugottunk
a Monteveresztre hogy ananászt együnk miközben hastáncolunk az UFO-kkal, aztán
a Monetvereszt kitört és azt hinne az ember a láva beterítené az egész földet
de én és Alexis a szuper hajszárítónkkal es repülö szönyegünkkel megszárítottúk
a forrongó lávát. Majd eszünkbe jutott hogy a szigeten hagytunk 5 majmot, és
elhoztuk nekik a hülye kérdések elleni elixírt.- mondta rezzenéstelen arcal, és
a flakont ami a kezébe volt Harry-nek dobta. –Na szerintetek hol voltunk? –
kérdezte szarkasztikusan.
-Jol van! Nyugi! – tette fel kezeit védekezöen Zayn. –Csak megkérdeztük.
-Oké szerinted mégis hova mehetünk el egy szigeten?! –
kérdeztem ironikusan.-Hagyjatok, féfi logika sose fogom megérteni, és ráadásul
ehhez meg reggel van.
Az esö még mindig esett, mivel teljesen elvoltam ázva,
levettem a felsöm és beszaladtam a vízbe. Meleg volt, hiaba esett, viszont úgy
éreztem az óceán vize mintha még hidegebb lenne mint máskor. Foglyok vagyunk
egy lakatlan szigeten, es még esik is. Felháborító.
-Alexis azonnal gyere ki onnan! – kiabált, Niall.
-Minek? – kiáltottam vissza.
-Mert megbetegszel. – Érvelt.
Sóhajtottam egyet, de nem tettem eleget kérésének. Söt! Még
beljebb úsztam. Már a többiek is kiabáltak utánam de nem érdekelt. Igazából azt
sem hallottam mit mondanak. Már jó messze voltam a parttól. A víz is volt
legalább 7-8 méter mély. Hátra néztem a srácokra, de mogorva képüket látva inkább
elfordítottam fejemet. Nagy levegöt vettem majd lebuktam a víz alá. Imádtam
búvárkodni. Szép a víz alatti élet. Ahogy a halak úszkálnak. A koral zátony,
telis tele van élettel.(Beszél az író úgy hogy ég nem is látott ilyet xD-szerk)
Ha lennének sellök akkor már régen elvihettek volna minket
egy partra vagy varázsbogyót adtak volna amitöl tudunk lélegezni a víz alatt.
Oké szerintem ideje fel mennem a felszínre mert az oxigén hiány miatt már
marháságokat gondolok itt.
A még mindig szakadó esö elöl órákkal ezelött
visszahúzódtunk a kis kunyhónkba. Viszont engem zavart az egész napos punnyadás.
A fülledt meleg, nyomasztóan hatott rám. Mintha megakarna fojtani .
-Hjaj. –sóhajtottam. –Jól van akkor én majd jövök valamikor.
Ok csá! – mondtam és futólépésben hagytam el a házikónkat, szinte felsem eszméltek
teljesen a srácok, én már az erdö sürüjefelé szaladtam”.
-Várj Alexis. Mi is megyünk ! – jött utánam Harry, majd Zayn
jelent meg a hátam mögött.
-Siessetek! – mondtam kicsit hangosan. Zayn a kezében hozta
az egyik flakont.
-Majd megtöltsük út közben! – mondta. – Merre megyünk?
-Amere visz a lábunk de akkor elöször a forráshoz! –
feleltem.
Nem beszélgettünk. Csak csendben mentünk egymás mellett. A
kis tisztásra mentünk elöször hogy feltöltsük a flakont. Börig áztunk, de nem
én hívtam öket szóval nem érdekelt zavarja-e vagy sem bármelyiküket. Megnéztem
melyik irányból ismerjük már a szigetet. Hiszen eddig két partszakasz és a forráshoz
vezetö ösvényt ismertük. Így hát pontosan az ellentétes irányukba indultam el.
Az erdö ezen része sziklásabb volt. Volt egy kisebb hegy féleség, inkább mint
egy szunnyadó vulkán úgy csúcsosodott ki teteje. A hegygerinc egyik oldalát
láttuk amelyen sürü erdö foglalt helyet.
-Mit szóltok egy kis túrához?
-Mért ez mi? – kérdezte Harry.
-Séta, mi más? De úgy értem menjünk fel oda! – mutattam a
hegyünk tetejére. Ez mostmár a miénk! Punktum!
Szép lassan másztunk felfele, és próbáltunk nem olyan
meredek utat keresni ami kicsit nehéz volt. Látszik hogy nem jár erre senki,
hogy nem él itt senki. Nincs semmilyen ösvény vagy út amin mehetnénk. Jaj ez
marha jót tesz a szandálomnak.
Sajnos az sem volt túl jo szempont hogy még mindig eset. így
asárban nehezen haladtunk. Legközelebb ha , esetleg, megmenekülünk és repülö
közelébe jutunk, gondolni fogok erre az esetre és túlélö cuccokat rakok majd el
meg sportcipöben fogok utazni, a táskámba meg majd hozok egy papucsot.
Pici fejecskémbe már össze is állítottam mit fogok majd
mindig magamnál tartani és azok nélkül sose ki nem lépek a házból.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele de nekem a szigetnek ez a
fele nem tetszik annyira. – vakarta meg tarkóját Zayn. Ebben a pillanatban fel
is esett valamiben. Felsikkantottam, majd oda szaladtam hozzá. Harry járt
legelöl én úgy 5méterel mögötte, Zayn pedig utánam.
-Jól vagy? – kérdeztem.
-Asszem igen. Csak elestem valami kiálló dologban.-mondta, s
felállt és leporolta volna magát csak sajna helyette sáros lett.
-így jár az aki nem néz az orra elé. – okoskodott Harry majd
elesett.
Olyan nevetséges volt hogy egy pillanattal elötte még
tartotta a hegyibeszédet aztán vele is ugyanaz történik.
-Jól van Styles! – nevettem. –Ez szép volt! Te miben estél
el?
-Nem tudom. –mondta. Felült a sárba. ÜLT! Na mindegy ö tudja…
Hátra nézett, majd ijedten fordult vissza. Szemöldök
ráncolva mentem közelebb hogy megnézhessem.
-Ezek…. csontok! – a földön több csont hevert összevissza.
Sárosan látszott hogy az esö és a sár mosta el. Mert nem volt itt az összes
daraba plusz elég réginek tüntek.
Mármint nagyon régóta itt lehetnek ezek a csontok.
-Mond hogy ezek csak valami állat maradványai! – mondta kitágult
pupillákkal Zayn.
-Ebböl nehéz megállapítani! A legegyszerübb a koponyából
lehetne, ezek a csontok viszont töröttek, és kicsik…. – fejtettem ki gondolat
menetemet.
-Nem tetszik ez nekem. – rázta a fejét Zayn.
-Ne legyel mar pesszimista. – forgattam szemeimet.
-Mér milyen legyek? – kérdezte mogorván.
-Csak nyugi.Harry megtennéd hogy felálsz a sárból és jössz? –tettem
csípöre a kezem, ezzel együtt lezártnak tekintettem a témát, nem akarok
összeveszni Zaynnel. – Majd kiderítjük neked a csontok milyen állathoz
tartoznak!
Sajnos a vulkánunk kratere be volt omolva. Mondjuk nem
terveztem a szigeten a halálom.. Akilátás viszont fantasztikus volt mivel
beláttuk az egész szigetet. Sajnálatos
módon a szigeten kívül nem látthattunk mást csak vizet. Mely elszomorító
volt. Az óceán közepén, civilizációtól
távol, reménykedtem hogy közelebb van mint hinnék a boldog megmenekülés de ez
csak alom marad. S csak félelmem támasztja alá azok az EMBERI csontok melyeket
lentebb találtunk.
- Nem jövünk ide többé! A szigetnek ez a fele tabu! - rángatott el Zayn idegesen a csontoktól.
Majd máskor kijavítom a helyesírási hibákat!
