2014. június 29., vasárnap

2rész: Heten egy szigeten

Sziasztok!!!! Íme itt lenne a 2.rész. Habár nem érkezett komment az előző részhez és sajnálatos módon feliratkozók sincsenek még a blogra, örülök hogy összesen 15 szavazat gyült össze. Egy pici fejtörést okozott az hogy elindítsam a szavazást vagy hallgassak legjobb barátnöre és Corának Harryt írjam meg szerelméül. Őszintén szólva én azt hittem hogy majd Harry fog nyerni, mivel a legtöbben Harrys sztorit írnak. De úgy látom itt többen szeretnék inkább Niallt. Nekem végülés mindegy volt. Azt tudtam hogy ezen a blogon a föszereplö fiú az Zayn lesz.
Írjatok véleményt, nagyon hálás lennék érte!
Jó olvasást!



-Először is. – álltam fel. – Feljebb megyünk  mert nem akarom hogy megint csuronvíz legyek. Másodszor, a tenger parton éjszakázunk, és mivel hideg lesz kezdjünk el faágakat gyűjteni meg száraz leveleket, hogy tüzet tudjunk gyújtani!  És hamarabb megfogunk száradni is.–parancsolgattam.
-Ez ésszerű – mondta Liam.
-Akkor hajrá! – pattant fel Cora.
Szépen körbe álltunk hogy megbeszéljük ki mit csinál.
-Fúúj! – álltam hátrébb. – Baszki te cigizel? –Kérdeztem Zaynt. – Remek! –csillantak fel szemeim.
-Te örülsz annak ha valaki cigizik? – kérdezte értetlenül Louis.
-Nem, csak ez azt jelenti hogy van nála gyújtó! Nem kell azzal bajlódni hogy tüzet gyújtsunk.  – mondtam – Egyébként meg utálom ha a közelemben cigarettáznak! –tettem hozzá.
-Jó akkor kezdjünk faágakat gyűjteni.  Legyünk pozitívak akár még mégis találhatnak ha meglátják a tüzet. – mondta Liam. Nem sok kedve volt ehhez az egészhez, talán rajta látszott meg mennyire is szabadulni akar innen.
-Remek, akkor Louis, Zayn odavinnétek azt a két bőröndöt?! Kitudja milyen túléléshez való jó dolgokat találunk benne. – kértem meg őket.  S mutattam a lehető legmesszebb a víztől, a nagyobb fák árnyéka alatti részre.
A többiekkel pedig elindultunk fát gyűjteni. Gyorsan összeszedtem Harry-vel a gyújtósnak megfelelő kisebb száraz leveleket, ágakat, és mentem hogy megcsináljam a tüzet.
-Ne menjetek beljebb nagyon, sötétedik és nem fogtok vissza találni! – kiabált Harry, miközben segített. Vagyis nézte ahogyan összerakosgatom az ágakat.
-Harry menj légy szíves Zayn után és kérd el tőle a gyújtót! – mondtam fel sem nézve. Ne csak álljon felettem.
-Tessék!
-Te mikor kerültél ide? – kérdeztem, és ráemeltem tekintetem.  –Az előbb még Harry állt itt.
-Az az előbb volt! Most meg most van.- vigyorgott. – olyan idegesítő az a vigyor. Szó nélkül, vettem el tőle a gyújtót, majd gyújtottam meg a kis farakást. Először sajnos nem sikerült de egy kis próbálkozás mindent megold.
-Végre! – sóhajtottam fel, mikor rendesen begyúlt a tűz.
-Siker van gyerekek! – lelkendezett Liam. Éppen ebben a pillanatban léptek ki utána a többiek is a fák takarásából. Lerakták egy kupacba a faágakat amit összeszedtek. Majd mind leültünk a tűz köré, és szó nélkül, bámultuk a tüzet, mindenki elmélyült saját gondolataiban.
-Olyan jó lenne, ha meglennének a táskáink! – motyogtam magamban.
-De hát megvannak! – pattan fel Cora. És kinyitotta az egyik bőröndöt. –Tudod nálam volt a te, és az én táskám is, a zuhanásnál valahogy hozzám került a tied. Na mindegy én pedig míg te lemerültél Zayn-ért beleraktam az egyik bőröndbe, macerás volt de sikerült.  Pacsi nekem.
-Ezért jár a keksz! – mentem oda én is, és elvettem a táskám.
Még nem volt olyan sötét. De kezdett hűvösebb lenni. A tűznek köszönhetően már majdnem megszáradtunk. Gyorsan visszaültem a tűzhöz és elkezdtem kutatni a táskámban.
-Jaj ne! – dobtam le a táskám 2 perc kotorászás után.  – Ezt nem hiszem el. – fogtam a fejem.
-Mi a baj? – kérdezte Harry.
-A telefonom tönkrement. Gondolom a tieitek is.  – mondtam reménytelenül.
-Az lehetetlen! Az enyém megúszta a tiednek is meg kellett volna.
-Ugyan úgy érte víz mindkettőt szóval az a csoda hogy a tied működik nem? – kérdezte értetlenül Zayn. Cora válaszul felmutatta a kis tasakban tartott telefonját.
-Én tisztaság mániás vagyok. Mindig betasakolom a cuccaimat, és Alexis-ét is ezért nem értem mi történt.
-Kiszedtem mert idegesített. De minden más úgy van benne ahogy te raktad el.  – Mentegetőztem. – Van térerőd?
-Van! Kit hívjak fel? Csak siessünk mert bármikor lemerülhet–kérdezte. Mindenki felugrott, és elkezdett magyarázni.
-Héj! – kiáltottam el magam. - Nyugalom! Egyszerre egy!
-Hívjuk fel a menedzserünket! – ajánlotta Louis. – Add ide felhívom! Tudom fejből a számát.
-Cora és Louis a megmentőink!- mondta drámaian Harry.
-Ne igyál előre a medve bőrére! – mondtam.
-Ajjaj! Lemerült! –esett pánikba Louis, és erre mindenki. Csak Cora maradt higgadt.
-Figyeljetek! A tűz ég nem vagyunk sötétben plusz hajóval és repülővel is felfedezhetnek minket! – masszírozta orrnyergét, Cora.
Harry és Zayn volt az első aki levetette magát a földre.  Példájukat követtem, s ezt lassan a többiek is.
-Fáradt vagyok. –törte meg a csendet Liam úgy 10perc elteltével.
-Aludj. – motyogta Cora már félálomban.
-De nem tudok! Az oké hogy mi túléltük, de se azt nem tudjuk hogy megmenekülünk-e innen, se azt hogy Niall túlélte. – felelt Liam. –De ti aludjatok. Majd én fent maradok, és figyelek hátha jár erre egy minket kereső helikopter – mondta szarkasztikusan, ezután már meg sem szólalt, mi pedig nem akartunk erre már válaszolni. így történt, hogy csöndbe burkolózva feküdtünk le össze vissza a tűz körül, és próbáltunk elaludni. Liam egy bottal piszkálgatta a tüzet ez az utolsó dolog amit feltudtam fogni azelőtt hogy elaludtam volna.

~Külsö szemszög~

-Most pedig beszéljünk Selena Gomez és… - ekkor a stúdióba berontott egy fiatal srác. A nő aki oly ismert volt az esti híradókból ledöbbenve hagyta félbe mondatát. A fiú az ajtóban csak pillanatra állt meg hogy térdére támaszkodva vegyen egy mély levegőt, és oda sprintelt, az élő adás kellős közepén, mit sem törődve egész mutatványát felveszik a kamerák és ezt az összes néző látja. A kezében eddig szorongatott papírt a nőkezébe nyomja és ennyit suttog a fülébe:
-Azt üzenik, hogy EZT olvassa fel.  –majd kirohant a stúdióból.
-Nos, a legfrissebb híreink közül egy nem tűr halasztást – mondta miközben szépen kihajtogatta a papírt és olvasni kezdte. -  A mai nap folyamán egy Los Angelesből Londonba tartó repülőgép eddig ismeretlen okok miatt lezuhant. Kapcsoljuk élőben Amandát aki a túlélőket kimenekítő hajón tartózkodik éppen. A történtekről több információval is szolgál.
A tévé képernyőjén most egy fiatal alig 20éves lány vált láthatóvá.
-Köszöntöm nézőinket az Atlanti óceán közepéről. Ma délután fél 2-kor  A Los Angelesből Londonba tartó repülőgép lezuhant, mint hallhatták. Repülőgép többek állítása szerint először megrázkódott, amire azt hitték légörvény, és tényleg lehetett volna az, de a következő pillanatban a repülő ami utaztak kettészakadt, az első fele pedig lángolni kezdett. A túlélők száma csekély. A tragédia viszont itt még nem ért végett. –mély levegőt vett. – A világhírű Brit fiúbanda a One Direction is a gépen tartózkodott és belezuhant a vízbe.  Róluk sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel. De rosszakkal sem. Őket vagy holttestüket még nem találtak meg. Ami minden directioner számára egy aprócska megnyugvást hozhat. A  lehetséges túlélőket gőzerővel keresik, mind hajókkal mind helikopterekkel.
Újra a Londoni stúdióban lévő nőt mutatták aki tátott szájjal figyelte az egészet.
-Elnézést! – kapott észbe. – Ez nagyon döbbenetes hír. A fejleményekről folyamatosan tájékoztatni fogjuk önöket. Az eddigi megtalált túlélőket és holtestek névsorát megtalálják honlapunkon. Most a kora délután készített felvételeket láthatják majd.
A hír 5percen belül tömeg hisztériát váltott ki az interneten. Perrie, Eleanor és Sophia akik végignézték a híreket, üveges tekintettel meredtek maguk elé.
-Az nem lehet hogy meghaltak – suttogta elkeseredetten Eleanor. –Nem!Nem! NEEEEM! – kezdte el egyre hangosabban mondogatni végül üvölteni kezdett. Miközben patakokban folytak a könnyei.
A másik két lány csöndben sírt. Sophia felállt és bemenekült Liam szobájába.  Az ágyra vetette magát, s Liam párnáját szorongatta melyből áradt az ő illata. Már hangosan zokogott, és így nyomta el az álom.
Perrie, úgy tűnt nem akarja felfogni mi történt. Remegő kezekkel nyúlt táskájához melyben ott lapult a Zayntől elvett cigis doboz. Kivett egy szálat meggyújtotta és szívni kezdte. Hiába fúlt a cigi füstjétől továbbra is szívta. Tekintete homályos volt, arca kipirosodott. Végül kiment a kertbe és leült a hintára. Ő ott lelt egy kis nyugalmat. 


~Alexis szemszöge~

Kényelmesen fordultam át másik oldalamra. Idegesítően sok fény szivárgott be az ablakon, tegnap biztos nem húztam le a redőnyöket. Lusta voltam kikecmeregni a most furcsának tűnő ágyamból. A fény elől menekülve a takarómat markoltam meg hogy a fejemre húzzam. Aztán tudatosult bennem hogy amit markolok az kiszóródik ujjaim közt. Homok.
-Homok! – visítottam fel majd rögtön álló helyzetbe tornáztam magam, és kezdtem leseperni magamról mint egy hülye.
-Hüüüü, nem mondod?! – szólt ironikusan Cora.
-Marha vicces vagy! – morogtam.
-Ez csak egy kis homok, Alexis motyogta félálomban Harry majd felvett egy marékkal és megdobott vele. A homokkal a mellkasomnál talált el, ami beszóródott a pólóm alá még a melltartómba is ment.
-Fhuu Harry kinyírlak! – fogtam és a hajába szórtam a homokot. – Mindjárt jövök. – mondtam idegesen, és bementem a fák közé ahol nem láthatnak és leszedtem magamról a pólót hogy  letudjam szedni a homokot magamról.
-Víz kéne! –Louis mondatára értem vissza.
-Nézd mennyi van itt! – mutatott az óceánra.
-Ha megakarod inni akkor nyugodtan. Rajta! – hessegettem a kezemmel arra felé. 
A táskámból elővettem a literes ásványvizemet. Még bontatlan volt, az útra raktam el, nem szeretek külön vásárolgatni, Cora is szokott hordani magával. A flakont Liam ölébe dobtam.
-Tessék! Ennek elégnek kell lennie egy darabig. Főleg ha Coránál is van?! – néztem rá kérdőn, mire egy félig üres flakont kotort ki táskájából.
-Remek! Akkor talpra és menjünk keressünk ivóvizet. Hátha kiderül hogy nem is vagyunk egy lakatlan szigeten és valahol van valami élet. Kitudja lehet valami luxus hotelnél lyukadunk ki. – álmodozott Zayn.
A két bőröndöt ott hagytuk. Csak az egyikünk táskáját vittük magunkkal abba beleraktuk a két flakon vizet.  Elindultunk be a dzsungelbe.  Nagy volt a hőség, a vizünk pedig elég gyorsan fogyott, hogyne fogyott volna hisz oltunk rá hatan.
-Éhes vagyok. –nyafogott Harry… ugyan ki más?
-Nyugi, asszem van nálunk valami csoki vagy keksz. – mondta Cora és kotorászni kezdett. – Hoppá a másik táskában van a parton. – nézett bűnbánóan rá. – De nyugi biztos találunk majd itt is valami gyümölcsöt.  –nyugtatta.
Ahogy haladtunk egyre beljebb, az erdő közepe felé, vagyis szerintünk a közepe felé, egyre oldottabb lett a hangulat és a srácok szája be sem állt. Már olyan hangosak voltak hogy minden környező zajt elnyomtak. Komolyan mar a madarak hangját sem hallottam. Sőt azt is nehezen hogy a közelben valami csobog. Valami csobogás? torpantam meg.
-Álljatok meg, és maradjatok csendben! – mondtam. Megálltak és rögtön sokkal jobb lehetett hallani ahogy nem messze tőlünk valószínűleg egy kis patakocska lehet.  
Gyorsan szeltem át a távot, és egy kisebb tisztás féleségre találtam melynek szélén. Fakadt egy forrás. Oda mentem és megnéztem iható-e a víz.
-Édes víz! – kiabáltam a srácoknak akik kissé le voltak maradva. 
Cora és Louis megtöltötte a két flakont. Zayn elkóborolt valamerre a forrás mentém… hát el nem fog tévedni. Harry meg a fákat nézegette.
-Mit csinálsz? – kérdeztem. Kissé ráijesztettem azzal hogy hirtelentermettem háta mögött.
-Azt nézem hogy az az aminek látszik-e?! – mutatott a fa tetejére. 

-Harry! Igen, nagyszerű vagy. – csillantak fel szemeim. –Tudsz fára mászni? Mert én nem.
-Csodás képességeim igen széles körben mozognak sajna a famászás tudománya nem tartozik ebbe bele.
Na nem baj gondoltam magamban. Oda mentem Louishoz és Liamhez megtudakolni melyik jó madár képes felmászni a gyümölcsért. Szerencsére Liam vállalta a kockázatot. És küldetését sikeresen hajtotta végre.  A banánból jutott bőven mindannyiunknak. Elvettem kettőt és Zayn keresésére indultam aki eltűnt. A forrás mentém gyalogoltam, egy darabig. Ami egy nagyobb patakba torkollott, Zaynt viszont meg mindig nem találtam meg, így tovább haladtam. Olyannyira lefoglalt a hely szépsége, hogy nem néztem az orrom elé és majdnem leestem. A patak ugyanis egy hatalmas vízesésként folytatódott.
-Cuki csúszda! – néztem elismerően.
- Ugorj! Tök Jó a víz! – kiabált a csuronvizes Zayn lentről a folyó széléről. Ahogy láttam nem volt túl mély a víz, és a sodrása sem volt nagy.
-Kapd el! – kiáltottam vissza és ledobtam neki a banánt.  Majd fejest ugrottam a vízbe. Kellemes hőmérsékletü víz volt.  Fantasztikus érzés volt így leugrani a vízesésben. Nem volt túl mély, egy levegő vétellel is simán leúsztam az aljáig.
-Nem hittem volna hogy leugrasz, pont te! –mondtam Zaynnek. úgy 5perces evickélésem után amikor kimásztam hozza a partra.
-Én nem is ugrottam! – ott másztam le! – mutatott egy egészen tűrhető lejtőre, - A vízbe is csak addig mentem be ahol még nem volt fulladás veszély.
-Hah! Szóval Én voltam az áldozati nyúl mi? – kérdeztem mérgesen.
-Nem lett semmi bajod. És ha jó tudom profi úszó vagy. – mondta.
-Az igaz, de mit csinálsz ha beütöm a fejem és nem térek magamhoz? – húztam össze szemöldököm.  Már heves vitát kezdeményeztem. Zayn visszaakart vágni amikor Louis kiabálását hallottuk meg.
-Alexiiis, Zaayn! Gyertek gyorsan!
Azonnal szaladni kezdtünk felfelé. Ami elég nehéz volt. És mivel mindketten vizesek voltunk nem is csoda hogy elcsúsztam és magammal rántottam Zaynt.
Nevetésben törtem ki. Elég ciki helyzet volt, mivel én szépen ráestem, és majdnem meg is csókoltam.
-Bocsi! – nevettem .
Segített felállni és most már óvatosan, legalábis nem rohantunk örültek módjára. Szépen lazán haladtunk. persze Louis lassan kiüvöltözte a lelkét.
-Maradj már csendben! Hallottuk először is! – morogta Zayn.
-Miért vagytok vizesek? Mindegy gyertek  azonnal! –mondta izgatottan és karon ragadott minket hogy a tengerpartra(?) rángatott minket ahol Cora, Harry és Liam voltak egy számomra még ismeretlen személlyel .
~Cora szemszöge~
Miután Alexis elment Zayn után, mi is körül néztünk. Megbeszéltük hogy nem fogunk nagyon messze menni.  Sajna ez nem így történt, mivel pont én voltam aki úgy elsétálgatott hogy azt sem tudtam merre kell visszamenni.  Legésszerűbb az lett volna ha elkezdek kiabálni hogy merre vannak, én viszont inkább mentem előre. Lassan ki jutottam a tengerpartra(?). Most vagy elég régóta gyalogolok, vagy nagyon közel voltunk a parthoz. Körül néztem hátha meglátom valamelyiküket. Ők nem voltak kint. Ellenben megláttam hogy valaki fekszik a homokban. A víz kisordorta a partra. Oda szaladtam megnézni hogy él e még.
A hátára fordítottam. Mellkasához hajoltam megnézni ver még-e a szíve. Hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.
-Még él! –motyogtam. – Hahó! Kelj fel. – pofozgattam. Megmozdult. Kezd magához térni.
-Fiúk! – kezdtem kiabálni. – Gyertek gyorsan! –Közben felébredt a szőke hajú srác is. Olyan ismerős. Megvan ö volt az aki a repülőn Alexis ölébe esett. –Hogy hívnak?  - kérdeztem.
-Cora!! Mi történt? – szaladt felém kiabálva Harry. –Niall! – akadtak el szavai amikor oda ért hozzám és az idegenhez, vagyis úgy tűnik csak számomra idegen. –Niall! Niall jó vagy?!
-Igen! Azt hiszem. – mondta fejét fogva miközben felült.
Hamar ott termettek körülöttünk a többiek is. És együtt örültek a szőkeségnek. Ám ez a kis öröm sem feledhette el velünk a valóságot. Még pedig azt hogy heten vagyunk egy lakatlan szigeten…..






2014. június 23., hétfő

Trailer

Sziasztok! Nos Miután felkerült az elsö rész bizonyára a másodikat várnátok, (amit késöbb meg is kaptok) de most a blog Trailerét hozom el nektek, Ashley Moran  jóvoltából.
Köszönöm, hogy elkészítetted nekem.:)
Sok minden kiderül és sok minden kimarad a traierböl, igy ajánlom hogy nézzétek meg.:D
Írjátrok le véleményeteket!!!! És pipáljatok!! Nemsokára jelentkezek a második résszel.
Puszi: Cinnimini P.



2014. június 19., csütörtök

1rész: Óceán vize

Sziasztok! Sajnálom hogy csak most kerül fel az első rész a blogra, de amikor felraktam a prológust utána én a másik blogomra írtam meg a következő részt. Amit sikerült is hamar befejeznem, a sikerültet úgy értem hogy a kirándulás előtt egy nappal. Kétnapos kiránduláson voltam az osztályommal. Szóval azután meg nem volt erőm leülni és írni, annyira fáradt voltam fizikailag és szellemileg. Ötleteim viszont vannak, csak nem mindig van kedvem írni, viszont ha minden jól megy akkor már hetente is lehetnek részek vagy hetente többször, de maradjunk a majdnem biztosban még így az elején a hetente lesz rész-ben. Mivel a másik bloggal is foglalkoznom kell. Hajnali fél egykor már nem volt kedvem felrakni a részt szóval csak most csak nektek hajnali 9órakkor felteszem xD
Köszönöm a kommentet a prológusnál. Nagyon örülök hogy már volt 1 kommentem.
Vicces és egyben érdekes hogy kaptam 3 izgalmas és 1 unalmas pipát. Furcsa hogy másoknak ami izgalmas az lehet unalmas is más embernek. Kérdem én harmadik blogomnál mégis még mindig úgy érzem kezdő bloggerként, hogy mit vár el tőlem az az 1unalmas. Kérlek ha érdekel annyira a blogom hogy bele olvass az első részbe, írd meg nekem mi nem tetszett.


SZAVAZZATOK!SZAVAZZATOK! Oldal sávban van egy szavazás, kérlek nyomjatok rá valamelyik nevére.

Ui.: lehet névtelenül is komit írni!
(van linkcserés modulom is!Ha valaki szeretne akk írjon.)

Ui.2: Tudom hogy nem valami megfelelő, de mos nincs rá időm, ígérem hogy este kijavítom a helyesírási hibákat, és még mielőtt valaki azt hinné nem tudok írni......... de tudok csak, ha írok akkor nem figyelek oda a helyesírásra mert később úgyis kijavítom, a másik meg az hogy nekem angol gépem van vagyis angol bill. és abban nincs ékezet!
Kisregényt írok nektek, de remélem páran beleolvastok!

Mostpedig: Jó olvasást!




  KETTÉSZAKADT! A repülőgép kettészakadt, s egyik fele lángol, habár mi pont a másik felében vagyunk nem igazán hiszem, hogy ez bármiben is segítene rajtunk. Hisz a tény hogy hatalmas magasságból a jéghideg óceánba fogunk zuhanni semmi jót nem ígér! Automatikusan, kapaszkodtam meg a legközelebbi tárgyhoz mely kezem ügyébe került. Sikítás! Ennyi ami kitölti az agyamat, s ezt is alig lehet hallani a süvítő hang miatt amit a zuhanás okoz (ez marhára értelmes xD –szerk.) .
Hallgatnom kellett volna anyámra! – ennyi mely eszembe jutott.
Cora fülembe sikított! Könnyei szánkáztak végig arcán, ezzel elmosva kevéske sminkjét. Ha nem ebben a helyzetben lennénk még el is tudtam volna mosolyodni a gondolatra, miszerint reggel még azon hisztizett mint egy óvodás, hogy nem találja a víz álló sminkes cuccait.
Nem féltem. Jöjjön aminek jönnie kell. Ami esetleg beparáztat az a földet- jobban mondva a vizet- érés, hiszen mindketten tudunk úszni, ám a becsapódás az nem lehet egy kellemes dolog.  A visítozásba meg sem hallhatott más csak Cora esetleg az két srác aki ugyancsak ott kapaszkodott mellettünk, szinte már el is felejtettem, hogy a szőke beleesett az ölembe. Habár nem most kellene ezen rágódnom.
Legjobb barátnőm kezét szorongatva, próbálok a legnagyobb nyugodtságot arcomra varázsolni amit ilyen helyzetben lehet.
-Amint becsapódunk vegyél egy nagy levegőt, és ússz a felszínre! Az ne érdekeljen velem mi történik, keres valamit amiben megkapaszkodhatsz! – mondtam. Tudom hogy képes lenne életét kockáztatni értem, akárcsak én ő érte.
-Egy feltétellel! – még ilyenkor is képes belém kötni – Ha te is ugyanezt teszed! – bólintottam habár jól tudjuk nem tartom be szavam.  De ő befogja! Nem hagyom hogy másképp cselekedjen. Minden erőmmel azon leszek túléljük ezt az egészet.
A következő amit látok, hogy az emberek közül páran kirepülnek a csonka gépből, s sokan ott sokan itt szörnyet halnak a félelemtől, mások sírnak, összebújnak, egy utolsó szerelmes csókot váltanak. Mert tudják…. nem biztos, hogy túlélik.
Egy pillanat, a két sráchoz hozzá csapódik még három. Pontosan fogalmazva oda kúszik.  S hirtelen, hatalmas nagy csobbanás, mintha egy ágyú dördülne, ez jelzi hogy földet, akarom mondani vizet értünk. Nagy levegőt veszünk Corával, és egy másodperc múlva már elnyeli az egész gépet a víz.  Mintha tűket szúrkálnának belénk. A víz jéghideg. Abban a szent pillanatban átfagytam, de ezt nem veszem észre, legalábbis nem akarok tudomást szerezni róla. Most csakis a felszínre jutás érdekel.
Sikerülni fog! Túlélem! A több évi búvárkodás az úszás mellett, nem hiába volt! 4méter, 2, 1. S feljutottam a felszínre.  Próbálok a nagy hullámok között a felszínen maradni. 3 már ismerős fiúnak az arca bukkan fel előttem. Ők rögtön kapálózni kezdenek. Túlélési ösztön..., segítenem kell nekik. A felszínre felbukkan pár bőrönd is.
-Fogjátok meg!  - parancsolok rájuk, miközben két bőröndöt elkapok és próbálom oda úsztatni hozzájuk.  A megszeppent és félelemmel telt 3srác  rögtön elfogadja segítségemet.
-Coraaa!!!! – kiabálok. Nem mi vagyunk az egyetlenek a víz felszínén ezért, nem látom.  Hirtelen terem mellettem, kiemelkedik a vízből. Hirtelen kap kezem után emiatt engem lenyom a víz alá. Amint észreveszi elenged és inkább keres magának valamit ami úszik a vízen.
-Hol van Niall és Zayn? – kérdezi az egyik fiú, nem sokkal lehet nálam idősebb, legfeljebb 20-22 éves lehet.
-Ott van!- Kiállt fel a másik. Amikor egy fekete hajú kb ugyanannyi idős  srác jön fel mint ők, a víz alól. Fulladozik. NEM TUD ÚSZNI! esik le a tantusz.
-Vigyázz!!!!! –sikítom. Miközben felfele mutatok. – Bukjatok le! – mondom közben a Cora és az egyik srác fejét lenyomom a víz alá. Az ok amiért ezt tettem, az az hogy a gép első lángokban álló fele, még csak most érte el a vizet, és majdnem felettünk volt. Hatalmas hullámok keletkeznek.  Szemeimet már megszokásból nyitom ki a víz alatt, és látom amint alig pár méterre tőlünk becsapódik a gépnek a másik fele. Szörnyű látvány azokat az emberek ott látni kik nemrég még majdnem megégtek most pedig vízbe fúlnak. És én nem tehetek semmit! Egyetlen rémült még tudatában lévő legfeljebb nyolc éves kislányt pillantok meg. Tekintete örökre beivódik emlékezetembe.
Meg mindig fogom Corát és …. a fiút…-ha ennek vége meg kell kérdeznem a nevüket mert ez így nagyon nem pálya. – a pólójuk nyakánál fogva húzom fel a felszínre őket.
Köhögve kapaszkodnak bele újra a bőröndökbe.
-Zayn lent maradt! – Kiáltt fel a zöld szemű. Eddig is ő beszélt.
A másik rövid hajú barna szemű már ment is volna.
-Majd én felhozom- nem tűnt valami jó úszónak. Karját megfogtam, mire ő kérdőn pillantott rám.
-A fekete hajú srácot hívják Zaynnek? – bólintott.
~Zayn Malik szemszöge~
Valami rátekeredett a lábamra, így is féltem hisz nem tudok úszni, így viszont esélyem sincs a túlélésre. A nehéz dolog csak húzott lefelé. Levegőm nagyon gyorsan elfogyott. Kábultságomban már csak egy szőke hajú sellőt láttam, vagy talán egy angyalt.
~Alexis szemszöge~
 Szó nélkül buktam le a víz alá. Rögtön megpillantottam. Valamibe beleakadt a lába és húzta lefelé. Már nem maradt levegője. A lehető leggyorsabban úsztam lefele amennyire csak tudok. Én már megtanultam tartalékolni a levegőmet, én ezt kibírom. Amint oda értem hozzá, megnéztem mi az ami lábára akadt megpróbáltam leszedni de nem sikerült. Már alig élt, szorított az idő, a dzsekijéből kiúszott valami fémnek tűnő tárgy…… egy bicska!! REMEK!  A madzag ami valami fura és nehéz tárgyra volt rákötve, rátekeredett a lábára és a bicskával egy szempillantás alatt el tudtam vágni. Sokat süllyedtünk mindketten amíg ez történt. Arcát kezeim közé vettem. Elájult! Sietnem kell, mert megfullad, kitudja mennyi vizet nyelt már így is.  Magamhoz szorítottam, derekánál a lehető legszorosabban fogtam, míg a plusz súllyal próbáltam minél hamarabb a felszínre jutni. Hirtelen megfeledkezve magamról, levegőt akartam venni. A sós víz azonnal bekerült szervezetembe, s mart. Már majdnem feladtam, ám ekkor hirtelen egy kéz nyúlt felém és felhúzott engem és Zaynt.
Miután kiköhögtem magam, vetettem rá egy pillantást. Nem mozdult.
-Istenem. – sápadt, el….. a barna szemű.
-Nyugalom. – mondta Cora. És rögtön lélegeztetni kezdte. Persze könnyű hisz orvosnak tanul, mondjuk ezt még én is tudom, mivel azért kell tanulni elsősegély nyújtást. Visszatérve elég nehéz volt ezt a műveletet végrehajtani a vízben, az vizet felköhögő srác mindenkit megnyugtatott.
-Jól vagy? – kérdezte….., hjaj ezt már tényleg unom.
-Igen amint látod még lélegzik, engem viszont marhára zavar hogy nem tudom a neveteket! – mondtam.
-Aucs. – szólalt fel a zöld szemű. – Te nem tudod kik vagyunk?! – nézett rám értetlenül.
-Nem kéne? – néztem rá felhúzott szemöldökkel. Közben kezdtem érezni hogy fázok.
-Jaj Alexis! – forgatta szemeit kedves barátnőm.
-Mivan?
-Azt értem hogy marhára hidegen, engem úgyszint, de ne maradj a 15.században. Ők a One Direction 4/5.
-Így igaz.- bólintott az egyik
-Aha… sokat tudtam meg. Jaaaaa mostmár értem miért volt ismerős a szőkének a feje. Apropó ő belefulladt a vízbe? – néztem szét.
-Ez megnyugtató volt. –rémült meg… – Liam vagyok! – szóval Liam.
-Harry – mutatott a zöldszeműre Cora, majd a kékre – Louis. De javítsatok ki ha tévedek.
-Nem tévedsz – mondta a fekete hajú, azaz Zayn.
-Hova kerültünk?! – nézet körbe Harry.
-Az óceán közepébe? – mondtam szarkasztikusan.
-Nem vagy vicces Al! – nézet szúrós szemmel rám Cora. – És ha ezt túléljük! Először megfojtalak, aztán megígértetem veled hogy mindig hallgatsz az anyukádra!....... Hova lett mindenki? Egy csomóan túlélték.
-Nem tudom, de én fázok. – vacogott Zayn.
-Ez érthető, hiszen jéghideg a víz. – mondtam.  – De örülj neki hogy semmilyen kis állattal nem találkoztunk eddig. – tettem hozzá vacogva.  – Nincs semmi bajod? – fordultam Zayn felé.
-Miért őt kérded? – jött a sértett(?) kérdése Louisnak.
-Azért mert 1. Nem tud úszni, 2 Látszik hogy menekülne. Azt hittem ez egyértelmű. – Pszihológusnak tanulok, tudok olvasni az arcotokról…. habar ezt nem kötöm az orrukra
-Megfognak menteni ugye? – rémüldözött Cora.
-Nem tudom. – mondtuk egyszerre.
-Fázok! Teljesen átfagytam. Ráadásul teljesen elvesztünk. Nincs semmi a közelünkbe. Az óceánba fogunk belefulladni – siránkozott tovább.
-Ha nem fogod be a szád, akkor én fojtalak a vízbe! – morogtam.
- Ha nem tudnám hogy csak morci vagy a helyzet miatt, akkor meg is ijednék. – válaszolt egyből.
- Ez nagyon megindító meg nem tudom, de akkor sem változtat a helyzetünkön! – vágta hozzánk Zayn.
- Nem tehetünk semmit! – feleltem – Csak várni és reménykedni tudunk abban, hogy hamarabb megtalálnak minket a vizen, mielőtt halálra fagyunk, vagy csak simán belefúlunk a vízbe!
S kezdetét vette több órányi hánykolódás. Elfáradtunk. A karom kiállt. Abba a két bőröndbe összesen hatan kapaszkodtunk. S nem volt elég saját nyomorunk még azt is hallgathattuk Corával, hogy azzal a bizonyos Niall nevezetű szőke sráccal – aki beleesett az ölembe(!) -  mi történhetett!.  Fenomenális érzés volt mikor Liam elsápadt és dadogva nyögte ki hogy mintha cápát látott volna úszni. Mindannyian megijedtünk. Aztán kis tengerbiológusunk felvilágosított hogy delfint látott. Én pedig megesküdtem hogy nem csak Corát de mostmár Liamet is megfojtom. Persze erre kiröhögtek. A delfinekre visszatérve, Harry a csapkodásával el ijesztette őket.
-A gépünk mikor zuhant le? – tettem fel a kérdést.
-Na mintha bár…. – kezdte Louis.
-Pontosan fél2 volt! Tudom mert megnéztem az időt a gépen, csak hogy tudjam hogy mikor fogok kb meghalni. – hadarta Cora, akinek úgy tűnik már nagyon hiányzott hogy jártassa a száját.
-Köszönöm ezt a kimerítő érvelést. Szóval……. –gondolkodtam el. – ha akkor fél2 volt, akkor sacperkábé 3-4 legfeljebb 5órája hánykolódhatunk. A nap állását is figyelve alátámasztható feltételezésem….
- Nem lehetne röviden és egyszerűen?! – kérdezte nyöszörögve Harry.
-Szerintem arra akar kijukadni hogy, negyed6 van. És 3 és háromnegyed órája hánykolódunk a nyílt vízen, delfin-cápákkal megspékelve, de egy rohadt sziget közelébe nem kerültünk. – tartott “rövidebb” monológot  Zayn.
-És neked van órád! Remek, akkor Cora feltudja jegyezni halálának időpontját. – próbáltam fejemet kezembe temetni de ez nem sikerült.
Álmos voltam, fáztam, és még sorolhatnám problémáimat. Egyszer csak úgy lemerültem a víz alá. ami láttam az megdöbbentet. Már azt hittem halucinálok de mégsem. Láttam a tengerfenéket, pontosabban egy koral zátonyt de annak valahol ki kell emelkednie vagyis olyan 40-50méter mély lehet a víz. A lehetetlen……kivéve ha………. 
-Srácok! – jöttem fel azonnal a felszínre , és rögtön megpillanthattam azt amit eddig nem vettem észre hiába kiszúrta a szemem. – Egy sziget! Nézzétek.
Mind abba az irányba kapták a fejüket amerre én is néztem. csak pár száz méterre lehetett. Annyira elvoltunk foglalva azzal nehogy bele fulljunk a vízbe, hogy észre sem vettük ami üvöltött felénk.
-Gyerünk kezdjetek el úszni! – mondtam, s mintha egyből eltűnt volna az álmosság és egyéb belöllem.
Meg így is lassan haladtunk, hogy ketten rendesen tudunk úszni.  Már majdnem ott voltunk amikor észrevettem valamit.
-Öhm. Igazán szép teljesítmény meg minden de…. én nem akarok szembe kerülni azzal a cápával!
-Ne szivass! Elég volt Liam. – mondta Louis.
-Nézz hátra . – feleltem.
-Te jó ég! Igyekezzetek! Ez marhára cápa! – pánikolt.
S lássatok csodát. az úszás közben felfedeztem hogy talpammal már a homokos talajt súrolom., s egyben azt is hogy az a nyamvadt cápa közelebb van mint eddig hittem.
-Itt már le ér a lábunk igyekezzetek! – sürgettem őket.
Másodperceken múlt, de a cápa már nem jött közelebb a víz csak a derékig ért aztán már csak combközépig. Végül pedig örültek módjára szaladtunk ki a száraz homokos tengerpartra.  A nap már lemenőben volt, mégis olyan erősen sütött le ránk mintha most delelne. Próbáltam elfeledni mindent. S ahogy hallgattam a szuszogást úgy vettem le ők is. Elképzeltem ahogy a strandon napozok. Még éppen elhallani a város zaját, a hangszórókból a toplistás számok mennek, ahogy az üdítős standoknál szól a kis rádió. Sajnos ez csak egy álom, egy vágy, melyért most bármit megtennék hogy igaz legyen.
-Most…… mégis mi tévők legyünk? – tette fel a világmegváltó kérdést Harry. Amire kész voltam a válasszal………..




2014. június 2., hétfő

Prológus

Sziasztok! Tegnap este nem tudtam befejezni viszont ma már volt időm rá és megcsináltam, egy picit hosszú lett prológusnak szerintem de ha rövidebben írom le akkor elcsépelt lenne és nem tudtam máshogy megoldani, mert a prologusnak ott kellett befejezödnie ahol.... majd meglátjátok. Szívesen csinálok bárkivel link cserét, egyenlőre viszont komiba írjatok, ha írtok és pont ezért feleslegesnek tartom még felrakni ide.
Indítani fogok egy szavazást arról hogy kivel jöjjön majd össze Cora...
Mivel az már el van tervezve hogy Alexis Zaynnel jön össze csak Cora párját ne találta még meg.
Tudja valaki melyik filmben van ez a zene? Kap egy kekszet meg egy fél citromot xD.... ilyenkor is az osztályom hülyeségei járnak az eszembe.





-Rossz előérzetem van kincsem! Halasztanotok kellene ezt az utat. – mondta anyám a webkamerába nézve komoly arccal.
Anyámnak általában beszoktak jönni az ilyen dolgai bár én sosem hallgatok rá, és volt arra példa, hogy pórul jártam amikor óva intése ellenére is megtettem valamit. Szerencsére Cora a másik szobában van, és éppen pakol a bőröndjébe tipikusan mindent a legutolsó pillanatra hagy ráadásul, nem mindennapi eset mivel míg más azon akad ki hogy még egy magassarkúja nem fér bele a nyamvadt bőröndjébe addig ő azon gondolkozik most ezt a ruhát vagy ezt a könyvet vigyem magammal. A gondolatra gúnyos mosoly húzódott számra és szemeimet forgattam, elfelejtve hogy anyámmal beszélek Skype-on és ő azt hiszi rajta gúnyolódok.
-Bocs. –nyögöm rosszalló tekintetére. – De nemsokára megérkezik a taxi elmegyünk az évzárónkra, majd haza jövünk a cuccunkért és már indulunk is a reptérre! Anya minél hamarabb haza akarok érni. Mégis? Mi rossz történhetne velünk? – kérdeztem nevetve…. -Nos csak annyit mondhatok anyámra kellett volna hallgatnom-
A repülő gépre felszálltunk, kényelmesen hátradőltem nyakpárnámat is elővettem….. igen nekem ilyenem is van. Sokszor utaztam már repülőn és így valóban kényelmesebb. A táskám kinyitva bosszankodva veszem észre hogy Cora megint mindent eltasakolt nekem. Ez a nő nem bír meglenni csak úgy hogyha minden cuccát külön ki tasakban hordja nehogy valami porszem rajta maradjon, és szerencsémre az én cuccaimat is mindig berakja ilyen tasakokba. Az mp3-mamat és hetszetemet kihelyeztem de még nem tettem fel, mert Corának még ilyenkor szófosása van, és megharagszik ha nem hallgatom végig. Természetesen csak most említettem neki mit mondott anyám, de már nem tudott leszállni. Azért csak most mondtam el neki mert, ő nagyon is hisz anyámnak, és bármit mond neki ő mindig betartja, szóval most itt hisztériázik nekem hogy miért nem szóltam hamarabb és most azonnal szálljunk le a repülőről. Ám késő ebben a pillanatban megindul a repülő és mi a levegőbe szállunk. A mellettünk ülő utason keresztül hajol az ablakhoz és nagyot nyelve néz ki rémülten.
-Nyugalom, nem lesz semmi baj. – fogtam meg a kezét hogy visszarántsam.
Hátra döltem a székben zenét kapcsoltam be és becsuktam a szemem. Relax Alexis relax – mondogattam magamban. Miközben élveztem a nyugalmat azon gondolkoztam mi a francért voltak itt azok a hülye visongató tinik. Haha még én is az vagyok 17éves tini.

~ Niall Horan szemszöge~
 
A Londoni járaton első osztályon ültünk. Az most csak a miénk volt. Kivételesen nem magán géppel mentünk, rajtunk kívül nem jött velünk senki. Furcsa volt, így utazni hogy nem sok választ el egy pár rajongótól, minket. De elég sokat fizettünk azért hogy a stewardessek ne engedjenek ide senkit. Apropó stewardessek, ha jól látom Harry épp most megy hátra becserkészni azt a csinos kis szőkét.
-Hohó – állítottam meg Liamet mellkasához emelve kezemet. –Hova, hova?
-Tudod te azt!- vigyorogott kajánul.
-Tudtommal téged vár otthon Sophia – néztem rá: ez most komoly? tekintettel.
-Jaj hagyjál már. – került ki és ő is hadjáratára indult mint Harry. 
-Zayn hova tűnt?? – kérdeztem észre sem vettem hogy ő is eltűnt.
-A WC-t keresi – felelt unottan Louis.
-Gyere – álltam fel helyemről – egyedül nem tudom visszahozni Harryt és Liamet.
-Oké – sóhajtott, azért még van rendes bandatag is.
Hátra érve valami furcsára lettünk figyelmesek. A stewardessek idegesen sutyorogtak, kivéve azt a ketőtt melyet a két banda tag fűzött éppen.  Egyszer csak megrázkódott a gép. De olyannyira hogy én a legközelebbi utas ölébe estem, akinek eddig csukva tartott szeme hirtelen kipattant. Megdöbbenve vizslatott tágra nyílt kék szemeivel, míg én sűrű bocsánat kérések közepette tápászkodtam fel róla.  Ekkor viszont újra megrázkódott a gép.
-Alexis! Én megmondtam! – nézett rá félelemmel a szemében a mellette ülő lány. Tehát Alexis.
-Nyugi! Bizonyára csak egy légörvény. –válaszolt Alexis. – Te mit nézel? – nézett rám, majd végig mért. Általába ha meglátnak visításra számítok ez a csaj meg tisztára lekezelöen viselkedik. Most vagy nem szereti a bandánk vagy nem ismert fel esetleg nem tudja ki vagyok. 

~ Zayn Malik szeszöge~
 
Nem bírtam ki! Muszáj volt. A repülő gép WC-jében éppen egy szál füves cigit szívok. Tudom hogy a srácok észreveszik. És Niall ki lesz akadva, de most nem foglalkozik velem mivel Harry után kajtat, akihez gondolom csatlakozott Liam vagy Louis. Azt hiszik leálltam de ez nem igaz, Louis tényleg csak 1-2 füves cigit szívott el, de én rászoktam, és legfeljebb egy napot bírok ki nélküle. Perrie tudja hogy folyamatosan szívom, ő nem díjazza ezt na nem mintha hű, de sokat foglalkozna velem mostanában.  Vissza térve, idegesen veszem észre hogy már nincs sok cigi nálam, füves meg csak kettő.  Ekkor hirtelen megrázkódott, a gép, neki estem a falnak. Amilyen gyorsan csak tudtam, eltüntettem a nyomokat, a dzsekim zsebében mindig tartok ilyen esetekre egy is dezodort. Befújtam vele a helységet és magamat is hogy ne lehessen érezni.  Aztán kimentem. Rögtön Harryvel Liammel és két stewardesszel találtam szembe magam, nem vettek észre mert éppen nagyon kutakodtak egymás szájában.  Niall vörösödő fejét pillantottam meg, és Louis unott arcát. Ebben a pillanatban hatalmasat rázkódott a repülő, a légmaszkok doboza kinyitódott, és rögtön felvillant a “csatolják be öveiket” villogó kép.
-Pánikra semmi ok! – szólalt, fel a pilóta – csak légörvénybe keveredtünk. Addig is foglalják el helyüket és kössék be öveiket.
A következő pillanatok erre rácáfoltak. Két lány indult el hátra vagyis az egyik, míg a másik követte. Tized másodpercek alatt játszódott le. A két lány előre vetődött Nialléket is elrántva a hatalmas nagy rázkódás miatt.  Hangos sikolyok közepette én csak annyit észleltem hogy a repülőgép kettészakad, s míg mi zuhanunk lefele, az alattunk lévő gép darabkájától elemelkedik lábunk. A felettünk lévő mely pár pillanatig még repült, pedig lángra lobban, és az is zuhanni kezd. Halál félelem egy szempillantás alatt kerít hatalmába. Alattunk nincs semmi más csak a nagy kékség az óceán….