2rész: Heten egy szigeten

Sziasztok!!!! Íme itt lenne a 2.rész. Habár nem érkezett komment az előző részhez és sajnálatos módon feliratkozók sincsenek még a blogra, örülök hogy összesen 15 szavazat gyült össze. Egy pici fejtörést okozott az hogy elindítsam a szavazást vagy hallgassak legjobb barátnöre és Corának Harryt írjam meg szerelméül. Őszintén szólva én azt hittem hogy majd Harry fog nyerni, mivel a legtöbben Harrys sztorit írnak. De úgy látom itt többen szeretnék inkább Niallt. Nekem végülés mindegy volt. Azt tudtam hogy ezen a blogon a föszereplö fiú az Zayn lesz.
Írjatok véleményt, nagyon hálás lennék érte!
Jó olvasást!

-Először is. – álltam fel. – Feljebb megyünk  mert nem akarom hogy megint csuronvíz legyek. Másodszor, a tenger parton éjszakázunk, és mivel hideg lesz kezdjünk el faágakat gyűjteni meg száraz leveleket, hogy tüzet tudjunk gyújtani!  És hamarabb megfogunk száradni is.–parancsolgattam.

-Ez ésszerű – mondta Liam.

-Akkor hajrá! – pattant fel Cora.

Szépen körbe álltunk hogy megbeszéljük ki mit csinál.

-Fúúj! – álltam hátrébb. – Baszki te cigizel? –Kérdeztem Zaynt. – Remek! –csillantak fel szemeim.

-Te örülsz annak ha valaki cigizik? – kérdezte értetlenül Louis.

-Nem, csak ez azt jelenti hogy van nála gyújtó! Nem kell azzal bajlódni hogy tüzet gyújtsunk.  – mondtam – Egyébként meg utálom ha a közelemben cigarettáznak! –tettem hozzá.

-Jó akkor kezdjünk faágakat gyűjteni.  Legyünk pozitívak akár még mégis találhatnak ha meglátják a tüzet. – mondta Liam. Nem sok kedve volt ehhez az egészhez, talán rajta látszott meg mennyire is szabadulni akar innen.

-Remek, akkor Louis, Zayn odavinnétek azt a két bőröndöt?! Kitudja milyen túléléshez való jó dolgokat találunk benne. – kértem meg őket.  S mutattam a lehető legmesszebb a víztől, a nagyobb fák árnyéka alatti részre.

A többiekkel pedig elindultunk fát gyűjteni. Gyorsan összeszedtem Harry-vel a gyújtósnak megfelelő kisebb száraz leveleket, ágakat, és mentem hogy megcsináljam a tüzet.

-Ne menjetek beljebb nagyon, sötétedik és nem fogtok vissza találni! – kiabált Harry, miközben segített. Vagyis nézte ahogyan összerakosgatom az ágakat.

-Harry menj légy szíves Zayn után és kérd el tőle a gyújtót! – mondtam fel sem nézve. Ne csak álljon felettem.

-Tessék!

-Te mikor kerültél ide? – kérdeztem, és ráemeltem tekintetem.  –Az előbb még Harry állt itt.

-Az az előbb volt! Most meg most van.- vigyorgott. – olyan idegesítő az a vigyor. Szó nélkül, vettem el tőle a gyújtót, majd gyújtottam meg a kis farakást. Először sajnos nem sikerült de egy kis próbálkozás mindent megold.

-Végre! – sóhajtottam fel, mikor rendesen begyúlt a tűz.

-Siker van gyerekek! – lelkendezett Liam. Éppen ebben a pillanatban léptek ki utána a többiek is a fák takarásából. Lerakták egy kupacba a faágakat amit összeszedtek. Majd mind leültünk a tűz köré, és szó nélkül, bámultuk a tüzet, mindenki elmélyült saját gondolataiban.

-Olyan jó lenne, ha meglennének a táskáink! – motyogtam magamban.

-De hát megvannak! – pattan fel Cora. És kinyitotta az egyik bőröndöt. –Tudod nálam volt a te, és az én táskám is, a zuhanásnál valahogy hozzám került a tied. Na mindegy én pedig míg te lemerültél Zayn-ért beleraktam az egyik bőröndbe, macerás volt de sikerült.  Pacsi nekem.

-Ezért jár a keksz! – mentem oda én is, és elvettem a táskám.

Még nem volt olyan sötét. De kezdett hűvösebb lenni. A tűznek köszönhetően már majdnem megszáradtunk. Gyorsan visszaültem a tűzhöz és elkezdtem kutatni a táskámban.

-Jaj ne! – dobtam le a táskám 2 perc kotorászás után.  – Ezt nem hiszem el. – fogtam a fejem.

-Mi a baj? – kérdezte Harry.

-A telefonom tönkrement. Gondolom a tieitek is.  – mondtam reménytelenül.

-Az lehetetlen! Az enyém megúszta a tiednek is meg kellett volna.

-Ugyan úgy érte víz mindkettőt szóval az a csoda hogy a tied működik nem? – kérdezte értetlenül Zayn. Cora válaszul felmutatta a kis tasakban tartott telefonját.

-Én tisztaság mániás vagyok. Mindig betasakolom a cuccaimat, és Alexis-ét is ezért nem értem mi történt.

-Kiszedtem mert idegesített. De minden más úgy van benne ahogy te raktad el.  – Mentegetőztem. – Van térerőd?

-Van! Kit hívjak fel? Csak siessünk mert bármikor lemerülhet–kérdezte. Mindenki felugrott, és elkezdett magyarázni.

-Héj! – kiáltottam el magam. - Nyugalom! Egyszerre egy!

-Hívjuk fel a menedzserünket! – ajánlotta Louis. – Add ide felhívom! Tudom fejből a számát.

-Cora és Louis a megmentőink!- mondta drámaian Harry.

-Ne igyál előre a medve bőrére! – mondtam.

-Ajjaj! Lemerült! –esett pánikba Louis, és erre mindenki. Csak Cora maradt higgadt.

-Figyeljetek! A tűz ég nem vagyunk sötétben plusz hajóval és repülővel is felfedezhetnek minket! – masszírozta orrnyergét, Cora.

Harry és Zayn volt az első aki levetette magát a földre.  Példájukat követtem, s ezt lassan a többiek is.

-Fáradt vagyok. –törte meg a csendet Liam úgy 10perc elteltével.

-Aludj. – motyogta Cora már félálomban.

-De nem tudok! Az oké hogy mi túléltük, de se azt nem tudjuk hogy megmenekülünk-e innen, se azt hogy Niall túlélte. – felelt Liam. –De ti aludjatok. Majd én fent maradok, és figyelek hátha jár erre egy minket kereső helikopter – mondta szarkasztikusan, ezután már meg sem szólalt, mi pedig nem akartunk erre már válaszolni. így történt, hogy csöndbe burkolózva feküdtünk le össze vissza a tűz körül, és próbáltunk elaludni. Liam egy bottal piszkálgatta a tüzet ez az utolsó dolog amit feltudtam fogni azelőtt hogy elaludtam volna.

~Külsö szemszög~

-Most pedig beszéljünk Selena Gomez és… - ekkor a stúdióba berontott egy fiatal srác. A nő aki oly ismert volt az esti híradókból ledöbbenve hagyta félbe mondatát. A fiú az ajtóban csak pillanatra állt meg hogy térdére támaszkodva vegyen egy mély levegőt, és oda sprintelt, az élő adás kellős közepén, mit sem törődve egész mutatványát felveszik a kamerák és ezt az összes néző látja. A kezében eddig szorongatott papírt a nőkezébe nyomja és ennyit suttog a fülébe:

-Azt üzenik, hogy EZT olvassa fel.  –majd kirohant a stúdióból.

-Nos, a legfrissebb híreink közül egy nem tűr halasztást – mondta miközben szépen kihajtogatta a papírt és olvasni kezdte. -  A mai nap folyamán egy Los Angelesből Londonba tartó repülőgép eddig ismeretlen okok miatt lezuhant. Kapcsoljuk élőben Amandát aki a túlélőket kimenekítő hajón tartózkodik éppen. A történtekről több információval is szolgál.

A tévé képernyőjén most egy fiatal alig 20éves lány vált láthatóvá.

-Köszöntöm nézőinket az Atlanti óceán közepéről. Ma délután fél 2-kor  A Los Angelesből Londonba tartó repülőgép lezuhant, mint hallhatták. Repülőgép többek állítása szerint először megrázkódott, amire azt hitték légörvény, és tényleg lehetett volna az, de a következő pillanatban a repülő ami utaztak kettészakadt, az első fele pedig lángolni kezdett. A túlélők száma csekély. A tragédia viszont itt még nem ért végett. –mély levegőt vett. – A világhírű Brit fiúbanda a One Direction is a gépen tartózkodott és belezuhant a vízbe.  Róluk sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel. De rosszakkal sem. Őket vagy holttestüket még nem találtak meg. Ami minden directioner számára egy aprócska megnyugvást hozhat. A  lehetséges túlélőket gőzerővel keresik, mind hajókkal mind helikopterekkel.

Újra a Londoni stúdióban lévő nőt mutatták aki tátott szájjal figyelte az egészet.

-Elnézést! – kapott észbe. – Ez nagyon döbbenetes hír. A fejleményekről folyamatosan tájékoztatni fogjuk önöket. Az eddigi megtalált túlélőket és holtestek névsorát megtalálják honlapunkon. Most a kora délután készített felvételeket láthatják majd.

A hír 5percen belül tömeg hisztériát váltott ki az interneten. Perrie, Eleanor és Sophia akik végignézték a híreket, üveges tekintettel meredtek maguk elé.

-Az nem lehet hogy meghaltak – suttogta elkeseredetten Eleanor. –Nem!Nem! NEEEEM! – kezdte el egyre hangosabban mondogatni végül üvölteni kezdett. Miközben patakokban folytak a könnyei.

A másik két lány csöndben sírt. Sophia felállt és bemenekült Liam szobájába.  Az ágyra vetette magát, s Liam párnáját szorongatta melyből áradt az ő illata. Már hangosan zokogott, és így nyomta el az álom.

Perrie, úgy tűnt nem akarja felfogni mi történt. Remegő kezekkel nyúlt táskájához melyben ott lapult a Zayntől elvett cigis doboz. Kivett egy szálat meggyújtotta és szívni kezdte. Hiába fúlt a cigi füstjétől továbbra is szívta. Tekintete homályos volt, arca kipirosodott. Végül kiment a kertbe és leült a hintára. Ő ott lelt egy kis nyugalmat. 

~Alexis szemszöge~

Kényelmesen fordultam át másik oldalamra. Idegesítően sok fény szivárgott be az ablakon, tegnap biztos nem húztam le a redőnyöket. Lusta voltam kikecmeregni a most furcsának tűnő ágyamból. A fény elől menekülve a takarómat markoltam meg hogy a fejemre húzzam. Aztán tudatosult bennem hogy amit markolok az kiszóródik ujjaim közt. Homok.

-Homok! – visítottam fel majd rögtön álló helyzetbe tornáztam magam, és kezdtem leseperni magamról mint egy hülye.

-Hüüüü, nem mondod?! – szólt ironikusan Cora.

-Marha vicces vagy! – morogtam.

-Ez csak egy kis homok, Alexis motyogta félálomban Harry majd felvett egy marékkal és megdobott vele. A homokkal a mellkasomnál talált el, ami beszóródott a pólóm alá még a melltartómba is ment.

-Fhuu Harry kinyírlak! – fogtam és a hajába szórtam a homokot. – Mindjárt jövök. – mondtam idegesen, és bementem a fák közé ahol nem láthatnak és leszedtem magamról a pólót hogy  letudjam szedni a homokot magamról.

-Víz kéne! –Louis mondatára értem vissza.

-Nézd mennyi van itt! – mutatott az óceánra.

-Ha megakarod inni akkor nyugodtan. Rajta! – hessegettem a kezemmel arra felé. 

A táskámból elővettem a literes ásványvizemet. Még bontatlan volt, az útra raktam el, nem szeretek külön vásárolgatni, Cora is szokott hordani magával. A flakont Liam ölébe dobtam.

-Tessék! Ennek elégnek kell lennie egy darabig. Főleg ha Coránál is van?! – néztem rá kérdőn, mire egy félig üres flakont kotort ki táskájából.

-Remek! Akkor talpra és menjünk keressünk ivóvizet. Hátha kiderül hogy nem is vagyunk egy lakatlan szigeten és valahol van valami élet. Kitudja lehet valami luxus hotelnél lyukadunk ki. – álmodozott Zayn.

A két bőröndöt ott hagytuk. Csak az egyikünk táskáját vittük magunkkal abba beleraktuk a két flakon vizet.  Elindultunk be a dzsungelbe.  Nagy volt a hőség, a vizünk pedig elég gyorsan fogyott, hogyne fogyott volna hisz oltunk rá hatan.

-Éhes vagyok. –nyafogott Harry… ugyan ki más?

-Nyugi, asszem van nálunk valami csoki vagy keksz. – mondta Cora és kotorászni kezdett. – Hoppá a másik táskában van a parton. – nézett bűnbánóan rá. – De nyugi biztos találunk majd itt is valami gyümölcsöt.  –nyugtatta.

Ahogy haladtunk egyre beljebb, az erdő közepe felé, vagyis szerintünk a közepe felé, egyre oldottabb lett a hangulat és a srácok szája be sem állt. Már olyan hangosak voltak hogy minden környező zajt elnyomtak. Komolyan mar a madarak hangját sem hallottam. Sőt azt is nehezen hogy a közelben valami csobog. Valami csobogás? torpantam meg.

-Álljatok meg, és maradjatok csendben! – mondtam. Megálltak és rögtön sokkal jobb lehetett hallani ahogy nem messze tőlünk valószínűleg egy kis patakocska lehet.  

Gyorsan szeltem át a távot, és egy kisebb tisztás féleségre találtam melynek szélén. Fakadt egy forrás. Oda mentem és megnéztem iható-e a víz.

-Édes víz! – kiabáltam a srácoknak akik kissé le voltak maradva. 

Cora és Louis megtöltötte a két flakont. Zayn elkóborolt valamerre a forrás mentém… hát el nem fog tévedni. Harry meg a fákat nézegette.

-Mit csinálsz? – kérdeztem. Kissé ráijesztettem azzal hogy hirtelentermettem háta mögött.

-Azt nézem hogy az az aminek látszik-e?! – mutatott a fa tetejére. 

-Harry! Igen, nagyszerű vagy. – csillantak fel szemeim. –Tudsz fára mászni? Mert én nem.

-Csodás képességeim igen széles körben mozognak sajna a famászás tudománya nem tartozik ebbe bele.

Na nem baj gondoltam magamban. Oda mentem Louishoz és Liamhez megtudakolni melyik jó madár képes felmászni a gyümölcsért. Szerencsére Liam vállalta a kockázatot. És küldetését sikeresen hajtotta végre.  A banánból jutott bőven mindannyiunknak. Elvettem kettőt és Zayn keresésére indultam aki eltűnt. A forrás mentém gyalogoltam, egy darabig. Ami egy nagyobb patakba torkollott, Zaynt viszont meg mindig nem találtam meg, így tovább haladtam. Olyannyira lefoglalt a hely szépsége, hogy nem néztem az orrom elé és majdnem leestem. A patak ugyanis egy hatalmas vízesésként folytatódott.

-Cuki csúszda! – néztem elismerően.

- Ugorj! Tök Jó a víz! – kiabált a csuronvizes Zayn lentről a folyó széléről. Ahogy láttam nem volt túl mély a víz, és a sodrása sem volt nagy.

-Kapd el! – kiáltottam vissza és ledobtam neki a banánt.  Majd fejest ugrottam a vízbe. Kellemes hőmérsékletü víz volt.  Fantasztikus érzés volt így leugrani a vízesésben. Nem volt túl mély, egy levegő vétellel is simán leúsztam az aljáig.

-Nem hittem volna hogy leugrasz, pont te! –mondtam Zaynnek. úgy 5perces evickélésem után amikor kimásztam hozza a partra.

-Én nem is ugrottam! – ott másztam le! – mutatott egy egészen tűrhető lejtőre, - A vízbe is csak addig mentem be ahol még nem volt fulladás veszély.

-Hah! Szóval Én voltam az áldozati nyúl mi? – kérdeztem mérgesen.

-Nem lett semmi bajod. És ha jó tudom profi úszó vagy. – mondta.

-Az igaz, de mit csinálsz ha beütöm a fejem és nem térek magamhoz? – húztam össze szemöldököm.  Már heves vitát kezdeményeztem. Zayn visszaakart vágni amikor Louis kiabálását hallottuk meg.

-Alexiiis, Zaayn! Gyertek gyorsan!

Azonnal szaladni kezdtünk felfelé. Ami elég nehéz volt. És mivel mindketten vizesek voltunk nem is csoda hogy elcsúsztam és magammal rántottam Zaynt.

Nevetésben törtem ki. Elég ciki helyzet volt, mivel én szépen ráestem, és majdnem meg is csókoltam.

-Bocsi! – nevettem .

Segített felállni és most már óvatosan, legalábis nem rohantunk örültek módjára. Szépen lazán haladtunk. persze Louis lassan kiüvöltözte a lelkét.

-Maradj már csendben! Hallottuk először is! – morogta Zayn.

-Miért vagytok vizesek? Mindegy gyertek  azonnal! –mondta izgatottan és karon ragadott minket hogy a tengerpartra(?) rángatott minket ahol Cora, Harry és Liam voltak egy számomra még ismeretlen személlyel .

~Cora szemszöge~

Miután Alexis elment Zayn után, mi is körül néztünk. Megbeszéltük hogy nem fogunk nagyon messze menni.  Sajna ez nem így történt, mivel pont én voltam aki úgy elsétálgatott hogy azt sem tudtam merre kell visszamenni.  Legésszerűbb az lett volna ha elkezdek kiabálni hogy merre vannak, én viszont inkább mentem előre. Lassan ki jutottam a tengerpartra(?). Most vagy elég régóta gyalogolok, vagy nagyon közel voltunk a parthoz. Körül néztem hátha meglátom valamelyiküket. Ők nem voltak kint. Ellenben megláttam hogy valaki fekszik a homokban. A víz kisordorta a partra. Oda szaladtam megnézni hogy él e még.

A hátára fordítottam. Mellkasához hajoltam megnézni ver még-e a szíve. Hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.

-Még él! –motyogtam. – Hahó! Kelj fel. – pofozgattam. Megmozdult. Kezd magához térni.

-Fiúk! – kezdtem kiabálni. – Gyertek gyorsan! –Közben felébredt a szőke hajú srác is. Olyan ismerős. Megvan ö volt az aki a repülőn Alexis ölébe esett. –Hogy hívnak?  - kérdeztem.

-Cora!! Mi történt? – szaladt felém kiabálva Harry. –Niall! – akadtak el szavai amikor oda ért hozzám és az idegenhez, vagyis úgy tűnik csak számomra idegen. –Niall! Niall jó vagy?!

-Igen! Azt hiszem. – mondta fejét fogva miközben felült.

Hamar ott termettek körülöttünk a többiek is. És együtt örültek a szőkeségnek. Ám ez a kis öröm sem feledhette el velünk a valóságot. Még pedig azt hogy heten vagyunk egy lakatlan szigeten…..