Írjatok véleményt, nagyon hálás lennék érte!
Jó olvasást!
-Először is. – álltam fel. – Feljebb megyünk mert nem akarom hogy megint csuronvíz legyek.
Másodszor, a tenger parton éjszakázunk, és mivel hideg lesz kezdjünk el
faágakat gyűjteni meg száraz leveleket, hogy tüzet tudjunk gyújtani! És hamarabb megfogunk száradni is.–parancsolgattam.
-Ez ésszerű – mondta Liam.
-Akkor hajrá! – pattant fel Cora.
Szépen körbe álltunk hogy megbeszéljük ki mit csinál.
-Fúúj! – álltam hátrébb. – Baszki te cigizel? –Kérdeztem
Zaynt. – Remek! –csillantak fel szemeim.
-Te örülsz annak ha valaki cigizik? – kérdezte értetlenül
Louis.
-Nem, csak ez azt jelenti hogy van nála gyújtó! Nem kell
azzal bajlódni hogy tüzet gyújtsunk. –
mondtam – Egyébként meg utálom ha a közelemben cigarettáznak! –tettem hozzá.
-Jó akkor kezdjünk faágakat gyűjteni. Legyünk pozitívak akár még mégis találhatnak
ha meglátják a tüzet. – mondta Liam. Nem sok kedve volt ehhez az egészhez,
talán rajta látszott meg mennyire is szabadulni akar innen.
-Remek, akkor Louis, Zayn odavinnétek azt a két bőröndöt?!
Kitudja milyen túléléshez való jó dolgokat találunk benne. – kértem meg őket. S mutattam a lehető legmesszebb a
víztől, a nagyobb fák árnyéka alatti részre.
A többiekkel pedig elindultunk fát gyűjteni. Gyorsan összeszedtem Harry-vel a gyújtósnak megfelelő kisebb száraz leveleket, ágakat,
és mentem hogy megcsináljam a tüzet.
-Ne menjetek beljebb nagyon, sötétedik és nem fogtok vissza
találni! – kiabált Harry, miközben segített. Vagyis nézte ahogyan
összerakosgatom az ágakat.
-Harry menj légy szíves Zayn után és kérd el tőle a gyújtót!
– mondtam fel sem nézve. Ne csak álljon felettem.
-Tessék!
-Te mikor kerültél ide? – kérdeztem, és ráemeltem
tekintetem. –Az előbb még Harry állt
itt.
-Az az előbb volt! Most meg most van.- vigyorgott. – olyan
idegesítő az a vigyor. Szó nélkül, vettem el tőle a gyújtót, majd gyújtottam
meg a kis farakást. Először sajnos nem sikerült de egy kis próbálkozás mindent
megold.
-Végre! –
sóhajtottam fel, mikor rendesen begyúlt a tűz.
-Siker van
gyerekek! – lelkendezett Liam. Éppen ebben a pillanatban léptek ki utána a
többiek is a fák takarásából. Lerakták egy kupacba a faágakat amit
összeszedtek. Majd mind leültünk a tűz köré, és szó nélkül, bámultuk a tüzet,
mindenki elmélyült saját gondolataiban.
-Olyan jó
lenne, ha meglennének a táskáink! – motyogtam magamban.
-De hát
megvannak! – pattan fel Cora. És kinyitotta az egyik bőröndöt. –Tudod nálam
volt a te, és az én táskám is, a zuhanásnál valahogy hozzám került a tied. Na
mindegy én pedig míg te lemerültél Zayn-ért beleraktam az egyik bőröndbe,
macerás volt de sikerült. Pacsi nekem.
-Ezért jár
a keksz! – mentem oda én is, és elvettem a táskám.
Még nem
volt olyan sötét. De kezdett hűvösebb lenni. A tűznek köszönhetően már majdnem
megszáradtunk. Gyorsan visszaültem a tűzhöz és elkezdtem kutatni a táskámban.
-Jaj ne! –
dobtam le a táskám 2 perc kotorászás után.
– Ezt nem hiszem el. – fogtam a fejem.
-Mi a baj?
– kérdezte Harry.
-A
telefonom tönkrement. Gondolom a tieitek is.
– mondtam reménytelenül.
-Az
lehetetlen! Az enyém megúszta a tiednek is meg kellett volna.
-Ugyan úgy érte
víz mindkettőt szóval az a csoda hogy a tied működik nem? – kérdezte értetlenül
Zayn. Cora válaszul felmutatta a kis tasakban tartott telefonját.
-Én
tisztaság mániás vagyok. Mindig betasakolom a cuccaimat, és Alexis-ét is ezért
nem értem mi történt.
-Kiszedtem
mert idegesített. De minden más úgy van benne ahogy te raktad el. – Mentegetőztem. – Van térerőd?
-Van! Kit
hívjak fel? Csak siessünk mert bármikor lemerülhet–kérdezte. Mindenki felugrott, és elkezdett magyarázni.
-Héj! –
kiáltottam el magam. - Nyugalom!
Egyszerre egy!
-Hívjuk fel
a menedzserünket! – ajánlotta Louis. – Add ide felhívom! Tudom fejből a számát.
-Cora és
Louis a megmentőink!- mondta drámaian Harry.
-Ne igyál
előre a medve bőrére! – mondtam.
-Ajjaj!
Lemerült! –esett pánikba Louis, és erre mindenki. Csak Cora maradt higgadt.
-Figyeljetek!
A tűz ég nem vagyunk sötétben plusz hajóval és repülővel is felfedezhetnek
minket! – masszírozta orrnyergét, Cora.
Harry és Zayn volt az első aki levetette magát a földre. Példájukat követtem, s ezt lassan a többiek
is.
-Fáradt vagyok. –törte meg a csendet Liam úgy 10perc
elteltével.
-Aludj. – motyogta Cora már félálomban.
-De nem tudok! Az oké hogy mi túléltük, de se azt nem tudjuk
hogy megmenekülünk-e innen, se azt hogy Niall túlélte. – felelt Liam. –De ti
aludjatok. Majd én fent maradok, és figyelek hátha jár erre egy minket kereső
helikopter – mondta szarkasztikusan, ezután már meg sem szólalt, mi pedig nem
akartunk erre már válaszolni. így történt, hogy csöndbe burkolózva feküdtünk le
össze vissza a tűz körül, és próbáltunk elaludni. Liam egy bottal piszkálgatta
a tüzet ez az utolsó dolog amit feltudtam fogni azelőtt hogy elaludtam volna.
~Külsö szemszög~
-Most pedig beszéljünk Selena Gomez és… - ekkor a stúdióba
berontott egy fiatal srác. A nő aki oly ismert volt az esti híradókból ledöbbenve
hagyta félbe mondatát. A fiú az ajtóban csak pillanatra állt meg hogy térdére
támaszkodva vegyen egy mély levegőt, és oda sprintelt, az élő adás kellős
közepén, mit sem törődve egész mutatványát felveszik a kamerák és ezt az összes
néző látja. A kezében eddig szorongatott papírt a nőkezébe nyomja és ennyit
suttog a fülébe:
-Azt üzenik, hogy EZT olvassa fel. –majd kirohant a stúdióból.
-Nos, a legfrissebb híreink közül egy nem tűr halasztást –
mondta miközben szépen kihajtogatta a papírt és olvasni kezdte. - A mai nap folyamán egy Los Angelesből Londonba
tartó repülőgép eddig ismeretlen okok miatt lezuhant. Kapcsoljuk élőben
Amandát aki a túlélőket kimenekítő hajón tartózkodik éppen. A történtekről több
információval is szolgál.
A tévé képernyőjén most egy fiatal alig 20éves lány vált
láthatóvá.
-Köszöntöm nézőinket az Atlanti óceán közepéről. Ma délután
fél 2-kor A Los Angelesből Londonba
tartó repülőgép lezuhant, mint hallhatták. Repülőgép többek állítása szerint
először megrázkódott, amire azt hitték légörvény, és tényleg lehetett volna az,
de a következő pillanatban a repülő ami utaztak kettészakadt, az első fele
pedig lángolni kezdett. A túlélők száma csekély. A tragédia viszont itt még nem
ért végett. –mély levegőt vett. – A világhírű Brit fiúbanda a One Direction is
a gépen tartózkodott és belezuhant a vízbe.
Róluk sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel. De rosszakkal sem. Őket vagy
holttestüket még nem találtak meg. Ami minden directioner számára egy aprócska
megnyugvást hozhat. A lehetséges túlélőket
gőzerővel keresik, mind hajókkal mind helikopterekkel.
Újra a Londoni stúdióban lévő nőt mutatták aki tátott
szájjal figyelte az egészet.
-Elnézést! – kapott észbe. – Ez nagyon döbbenetes hír. A
fejleményekről folyamatosan tájékoztatni fogjuk önöket. Az eddigi megtalált
túlélőket és holtestek névsorát megtalálják honlapunkon. Most a kora délután
készített felvételeket láthatják majd.
A hír 5percen belül tömeg hisztériát váltott ki az
interneten. Perrie, Eleanor és Sophia akik végignézték a híreket, üveges
tekintettel meredtek maguk elé.
-Az nem lehet hogy meghaltak – suttogta elkeseredetten
Eleanor. –Nem!Nem! NEEEEM! – kezdte el egyre hangosabban mondogatni végül
üvölteni kezdett. Miközben patakokban folytak a könnyei.
A másik két lány csöndben sírt. Sophia felállt és bemenekült Liam
szobájába. Az ágyra vetette magát, s
Liam párnáját szorongatta melyből áradt az ő illata. Már hangosan zokogott, és így nyomta el az álom.
Perrie, úgy tűnt nem akarja felfogni mi történt. Remegő
kezekkel nyúlt táskájához melyben ott lapult a Zayntől elvett cigis doboz.
Kivett egy szálat meggyújtotta és szívni kezdte. Hiába fúlt a cigi füstjétől
továbbra is szívta. Tekintete homályos volt, arca kipirosodott. Végül kiment a
kertbe és leült a hintára. Ő ott lelt egy kis nyugalmat.
~Alexis szemszöge~
Kényelmesen fordultam át másik oldalamra. Idegesítően sok
fény szivárgott be az ablakon, tegnap biztos nem húztam le a redőnyöket. Lusta
voltam kikecmeregni a most furcsának tűnő ágyamból. A fény elől menekülve a
takarómat markoltam meg hogy a fejemre húzzam. Aztán tudatosult bennem hogy
amit markolok az kiszóródik ujjaim közt. Homok.
-Homok! – visítottam fel majd rögtön álló helyzetbe
tornáztam magam, és kezdtem leseperni magamról mint egy hülye.
-Hüüüü, nem mondod?! – szólt ironikusan Cora.
-Marha vicces vagy! – morogtam.
-Ez csak egy kis homok, Alexis motyogta félálomban Harry
majd felvett egy marékkal és megdobott vele. A homokkal a mellkasomnál talált
el, ami beszóródott a pólóm alá még a melltartómba is ment.
-Fhuu Harry kinyírlak! – fogtam és a hajába szórtam a
homokot. – Mindjárt jövök. – mondtam idegesen, és bementem a fák közé ahol nem láthatnak és
leszedtem magamról a pólót hogy letudjam
szedni a homokot magamról.
-Víz kéne! –Louis mondatára értem vissza.
-Nézd mennyi van itt! – mutatott az óceánra.
-Ha megakarod inni akkor nyugodtan. Rajta! – hessegettem a
kezemmel arra felé.
A táskámból elővettem a literes ásványvizemet. Még bontatlan
volt, az útra raktam el, nem szeretek külön vásárolgatni, Cora is szokott
hordani magával. A flakont Liam ölébe dobtam.
-Tessék! Ennek elégnek kell lennie egy darabig. Főleg ha Coránál is van?! – néztem rá kérdőn, mire
egy félig üres flakont kotort ki táskájából.
-Remek! Akkor talpra és menjünk keressünk ivóvizet. Hátha
kiderül hogy nem is vagyunk egy lakatlan szigeten és valahol van valami élet.
Kitudja lehet valami luxus hotelnél lyukadunk ki. – álmodozott Zayn.
A két bőröndöt ott hagytuk. Csak az egyikünk táskáját vittük
magunkkal abba beleraktuk a két flakon vizet.
Elindultunk be a dzsungelbe. Nagy
volt a hőség, a vizünk pedig elég gyorsan fogyott, hogyne fogyott volna hisz
oltunk rá hatan.
-Éhes vagyok. –nyafogott Harry… ugyan ki más?
-Nyugi, asszem van nálunk valami csoki vagy keksz. – mondta
Cora és kotorászni kezdett. – Hoppá a másik táskában van a parton. – nézett
bűnbánóan rá. – De nyugi biztos találunk majd itt is valami gyümölcsöt. –nyugtatta.
Ahogy haladtunk egyre beljebb, az erdő közepe felé, vagyis
szerintünk a közepe felé, egyre oldottabb lett a hangulat és a srácok szája be
sem állt. Már olyan hangosak voltak hogy minden környező zajt elnyomtak.
Komolyan mar a madarak hangját sem hallottam. Sőt azt is nehezen hogy a
közelben valami csobog. Valami csobogás? torpantam meg.
-Álljatok meg, és maradjatok csendben! – mondtam. Megálltak
és rögtön sokkal jobb lehetett hallani ahogy nem messze tőlünk valószínűleg egy
kis patakocska lehet.
Gyorsan szeltem át a távot, és egy kisebb tisztás féleségre
találtam melynek szélén. Fakadt egy forrás. Oda mentem és megnéztem iható-e a
víz.
-Édes víz! – kiabáltam a srácoknak akik kissé le voltak
maradva.
Cora és Louis megtöltötte a két flakont. Zayn elkóborolt
valamerre a forrás mentém… hát el nem fog tévedni. Harry meg a fákat nézegette.
-Mit csinálsz? – kérdeztem. Kissé ráijesztettem azzal hogy
hirtelentermettem háta mögött.
-Azt nézem hogy az az aminek látszik-e?! – mutatott a fa
tetejére.
-Harry! Igen, nagyszerű vagy. – csillantak fel szemeim.
–Tudsz fára mászni? Mert én nem.
-Csodás képességeim igen széles körben mozognak sajna a
famászás tudománya nem tartozik ebbe bele.
Na nem baj gondoltam magamban. Oda mentem Louishoz és
Liamhez megtudakolni melyik jó madár képes felmászni a gyümölcsért. Szerencsére
Liam vállalta a kockázatot. És küldetését sikeresen hajtotta végre. A banánból jutott bőven mindannyiunknak.
Elvettem kettőt és Zayn keresésére indultam aki eltűnt. A forrás mentém
gyalogoltam, egy darabig. Ami egy nagyobb patakba torkollott, Zaynt viszont meg
mindig nem találtam meg, így tovább haladtam. Olyannyira lefoglalt a hely
szépsége, hogy nem néztem az orrom elé és majdnem leestem. A patak ugyanis egy
hatalmas vízesésként folytatódott.
-Cuki csúszda! – néztem elismerően.
- Ugorj! Tök Jó a víz! – kiabált a csuronvizes Zayn lentről
a folyó széléről. Ahogy láttam nem volt túl mély a víz, és a sodrása sem volt
nagy.
-Kapd el! – kiáltottam vissza és ledobtam neki a
banánt. Majd fejest ugrottam a vízbe.
Kellemes hőmérsékletü víz volt.
Fantasztikus érzés volt így leugrani a vízesésben. Nem volt túl mély,
egy levegő vétellel is simán leúsztam az aljáig.
-Nem hittem volna hogy leugrasz, pont te! –mondtam Zaynnek.
úgy 5perces evickélésem után amikor kimásztam hozza a partra.
-Én nem is ugrottam! – ott másztam le! – mutatott egy
egészen tűrhető lejtőre, - A vízbe is csak addig mentem be ahol még nem volt
fulladás veszély.
-Hah! Szóval Én voltam az áldozati nyúl mi? – kérdeztem
mérgesen.
-Nem lett semmi bajod. És ha jó tudom profi úszó vagy. –
mondta.
-Az igaz, de mit csinálsz ha beütöm a fejem és nem térek
magamhoz? – húztam össze szemöldököm.
Már heves vitát kezdeményeztem. Zayn visszaakart vágni amikor Louis
kiabálását hallottuk meg.
-Alexiiis, Zaayn! Gyertek gyorsan!
Azonnal szaladni kezdtünk felfelé. Ami elég nehéz volt. És
mivel mindketten vizesek voltunk nem is csoda hogy elcsúsztam és magammal
rántottam Zaynt.
Nevetésben törtem ki. Elég ciki helyzet volt, mivel én
szépen ráestem, és majdnem meg is csókoltam.
-Bocsi! – nevettem .
Segített felállni és most már óvatosan, legalábis nem
rohantunk örültek módjára. Szépen lazán haladtunk. persze Louis lassan
kiüvöltözte a lelkét.
-Maradj már csendben! Hallottuk először is! – morogta Zayn.
-Miért vagytok vizesek? Mindegy gyertek azonnal! –mondta izgatottan és karon ragadott
minket hogy a tengerpartra(?) rángatott minket ahol Cora, Harry és Liam voltak
egy számomra még ismeretlen személlyel .
~Cora
szemszöge~
Miután
Alexis elment Zayn után, mi is körül néztünk. Megbeszéltük hogy nem fogunk
nagyon messze menni. Sajna ez nem így
történt, mivel pont én voltam aki úgy elsétálgatott hogy azt sem tudtam merre
kell visszamenni. Legésszerűbb az lett
volna ha elkezdek kiabálni hogy merre vannak, én viszont inkább mentem előre.
Lassan ki jutottam a tengerpartra(?). Most vagy elég régóta gyalogolok, vagy
nagyon közel voltunk a parthoz. Körül néztem hátha meglátom valamelyiküket. Ők nem voltak kint. Ellenben megláttam hogy
valaki fekszik a homokban. A víz kisordorta a partra. Oda szaladtam megnézni
hogy él e még.
A hátára
fordítottam. Mellkasához hajoltam megnézni ver még-e a szíve. Hatalmas
megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.
-Még él! –motyogtam.
– Hahó! Kelj fel. – pofozgattam. Megmozdult. Kezd magához térni.
-Fiúk! –
kezdtem kiabálni. – Gyertek gyorsan! –Közben felébredt a szőke hajú srác is.
Olyan ismerős. Megvan ö volt az aki a repülőn Alexis ölébe esett. –Hogy hívnak? - kérdeztem.
-Cora!! Mi
történt? – szaladt felém kiabálva Harry. –Niall! – akadtak el szavai amikor oda ért hozzám és az idegenhez, vagyis úgy tűnik csak számomra idegen. –Niall!
Niall jó vagy?!
-Igen! Azt
hiszem. – mondta fejét fogva miközben felült.
Hamar ott
termettek körülöttünk a többiek is. És együtt örültek a szőkeségnek. Ám ez a
kis öröm sem feledhette el velünk a valóságot. Még pedig azt hogy heten vagyunk
egy lakatlan szigeten…..
Ez aztán nem volt semmi csak igy tovább
VálaszTörlésKöszönöm!:)
Törlés