3rész: Nem vagytok jobbak part I.

Sziasztok! Húha kicsit, nagyon késtem a résszel, és most mondanám hogy egy hosszú részt kaptok de nem. Ugyanis láthatjátok a címből is hogy két részre vágtam a 3.részt, Ennek oka pedig csak annyi hogy wordbe nekem több mint 9 oldal lett. Ha hét lett volna még azt mondom egye fene hosszabb rész ki bánja?! De amikor afelé közelítek hogy egy átlagos rész kétszerese na ott már gondok vannak. Volt már hogy ketté vágtam egy részt, de akkor azok külön részek is lettek, és külön írtam meg, mármint elkezdtem írni aztán a cím szerinti részlethez még mindig nem értem oda, adtam vmi más címet és a kövi rész onnan folytatódik mar az eltervezettel. Tudjátok ha én írok akkor simán bele tudok merülni a részletekbe, es olyankor nagyon hosszú részeket írok. Meg egyszer bocsi hogy késtem, de elhihetitek a tegnap vagyis ma hajnali egykor értem a rész végére, pedig úgy számoltam hogy rövidebb lesz és feltom rakni hamarabb. Perpillanat mindjárt reggel 10 óra van, de még nem javítottam a részt, szóval sietek!
Jó olvasást.
Kommizzatok, és Pipáljatok, Iratkozzatok fel.
Erröl jut eszembe köszönöm a múltkori részhez a komit, És dobpergés mevan az I. feliratkozó a blogra:DD

 ~Niall Horan szemszöge~

Az első dolog amit megpillantottam az egy lány volt, akit nagyon ismerősnek találtam, azután valahonnan felbukkantak Harryék is.

-Mi történt?- kérdeztem, miközben körbe pillantottam. Összesen 7-en voltunk egy tengerparton.

-Nem emlékszel? – kérdezte az egyik lány, miközben leguggolt hogy egy magasságban legyünk.

-Az arcod a repülőről rémlik. – mint valami felgyorsított film pörögtek le az események a szemem előtt. – A gép lezuhant. –mondtam ki a tényt. –Hol vagyunk?

-Eddigi felfedezéseink szerint egy lakatlan szigeten, sajna meg nem jártuk körbe teljesen a szigetet. – mondta a másik szökés barna hajú lány. –Alexis… tudod akinek beleestél az ölébe. – nevetett.

-Engem Corának hívnak! – mosolygott rám a szőke lány, akit előttem guggolt. – Nem fáj semmid? Elég sápadt vagy, nem vagy szomjas, éhes?

-Szomjas vagyok, - felakartam állni de elkezdtem szédülni, így csak a fejemet fogtam. – és egy kicsit éhes.

-Akkor semmi baja! – kiáltott fel Harry.  Mire Alexis, oldalba vágta.- Miért? Te nem ismered! Ha van étvágya akkor nincs semmi baja.

-Neked meg akkor ha be nem áll a szád. – mondta csípősen a lány.

Liam eközben felém nyújtott egy szinte vízzel teli üveget. A hideg friss vízből hatalmas kortyokat nyeltem, a sós tengervízből túl sokat jutott szervezetembe, emiatt is ez volt pillanatnyilag az a dolog amiért bármit megadtam volna.

-Hogyan kerültél ide haver?! – kérdezte Zayn és kezét nyújtotta hogy  felsegítsen.Amit elfogadtam, mert nem akartam elesni,mivel még mindig szédültem.

-Közben induljunk el a part mentén! Legrosszabb esetben is csak oda jutunk vissza ahonnan indultunk. -  helyeslően bólogattunk Louis ötletére, és elindultunk az egyik irányba.

-Na mesélj csak! – tettei kezét vállamra Hazza.

-Ahogy lezuhantunk egyszer csak azt vettem észre hogy körülöttem sok  üvöltöző síró ember van, de ti sehol sem vagytok.  A vízben majdnem megfulladtam, valaki volt szíves engem használni mentőcsónaknak és lenyomott a víz alá nem is egyszer. Aztán valami úszó dologba kapaszkodtam bele, asszem egyszer még titeket is láttalak, csak le voltam foglalva azzal hogy elszabaduljak a tömeg közepéből, rémisztő volt.  Valaki fejbe vágott, mire én teljesen elkábultan, összesen annyi energiám és lélekjelenlétem volt hogy kapaszkodjak és ez által ne merüljek el. Már éjszaka volt amikor úgy éreztem valami van alattam. A sötétben, szinte teljesen vak voltam, de feltudtam fogni hogy végre szilárd talaj van a lábam alatt. Aztán csak annyira emlékszek hogy valami sziklának neki megyek és eldőlök itt a parton. Ezután arra ébredtem hogy beszélsz hozzám. – néztem Corára. Nagyon aranyos lánynak találom, a barátnője Alexis már kevésbé szimpatikus, de nem ítélek elhamarkodottan mert még nem ismerem egyikőjüket sem

-Az bő! – mondta egy:"ez nem semmi" tekintettel Louis.

-És veletek mi történt? – kérdeztem meg, mert mar nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság.

Töviről hegyire elmeséltek nekem mindent. Tátott szájjal hallgattam végig a történetet, ami nem kicsit volt izgalmasabb az enyémnél.  Zaynt sajnáltam a legjobban, ő teljesen beparázik ha úszásról van szó.  Továbbra is a part mentén haladtunk. Több órás séta lehetett, legalábbis nekem annak tűnt, közben adtak nekem egy banánt, és arról is beszámoltak hogy azt honnan szedték. Figyelmesen hallgattam őket, bár nem hittem volna hogy ennyi minden történhet egy emberrel alig egy nap leforgása alatt.

-Ügyes vagy Harry, neked köszönhetem hogy nem halok éhen! – hálálkodtam, a mese végén. 

Folyamatosan a tájat bámultam, egyszerűen csodálatos még akkor is ha egy szerencsétlenség miatt vagyunk itt. Igazán filmbe illő, a pálmafák a parton, beljebb egy dzsungel, kint a parton pedig ahogy a víz mossa a partot. Komolyan eltudnék egy ilyen helyen élni, csak ugye szükségem van a már jól megszokott kiszolgálásra a luxusra.

-Az ott mi? – mutatott a távolba - annyira nem is volt messze,- Liam, majd elkezdett szaladni. Engem pedig sikeresen kizökkentett gondolat menetemből. Mi nem siettünk, végülis ráértünk.- Ez nem igaz! – rúgott bele idegesen a homokba. – Ezek a bőröndök amiket itt hagytunk! Most vagy visszafele jöttünk vagy pedig tényleg egy sima szigeten vagyunk.

-Vissza fele jöttünk, de elhiheted ha itt lennének emberek akkor mar rég megtaláltak volna minket…. vagy mi őket! – felelt unottan Alexis.Miről beszéltem? Eddig nem szimpi.

-És most mit csinálunk? –tette fel a nagy kérdést Zayn. 

~Alexis szemszöge~ 

-Egy biztos a parton kell maradnunk, onnan hamarabb észrevesznek  és mi is a felmentő sereget. – mondtam.

-Remek! – mondta mogorván Liam.  –Mennyi az idő?

-4óra múlt pár perccel- nézte Zayn az  óráját.

-Szerintem lassan kezdjünk valamit s tűz gyújtáshoz, meg kajához!-  vetette fel Cora.

-Jól van üljetek le majd mi intézkedünk! – mondta Li, nekem és Corának.

-Már megbocsáss, miért is?- húztam fel egyik szemöldököm.

-Mert ti lányok vagytok! – mondta Harry mintha ez magától értetődő lenne, és kissé lealacsonyító hangnemben.

-Szóval úgy gondoljátok hogy ti sokkal jobbak vagytok nálunk mert fiúk vagytok?!  - fújtatott Cora. Ettől kicsit ideges lett, mondjuk én is. 

-Igen. - mondta Niall, aki jobban tenné ha befogná a száját, mert nem kellene azt hinnie hogy mivel túlélte egyedül már bármit megtehet. Az arc kifejezéséből ítélve, egy azon véleményen vagyok Corával.

-Nyugodjatok le! Ilyet ne mondjatok fiúk, és ti is segíthettek! – próbált békíteni minket Louis, csak hogy sem én sem Coo nem adja be ilyen könnyen a derekát.

-Tudjátok mit? Legyen, ahogy ti akartátok. – Cora idegesen kiszedte a táskából az egyik flakon vizet és hozzá vágta Niall-hez. – tessék itt van nektek, legyetek vele boldogok!

-És a szigetnek ez a fele a miénk. Ti nem jöhettek  át erre a részre! – mondtam miközben egy hatalmas jelképes vonalat húztam a kezemmel a tengertől az erdőig. Megfogtam Cora karját és magam után húztam.

-Pár óra múlva úgy is könyörögni fogtok nekünk, hogy oda ülhessetek majd a tűzhöz, és éhesek is lesztek, na meg bizonyára féltek a sötétben is. Tüzet a gyújtó nélkül aligha tudtok gyújtani–kiabált utánunk Zayn. Oh hogz mennyire nem ismernek, 5 elkényeztetett kis sztárocska.

-Na arra kíváncsi leszek. – morogtam, magamnak.

-Lányok! Várjatok! – jött utánunk Louis. – Ne csináljátok ezt! Legalább nektek legyen eszetek ha már nekik nincs – mutatott a háta mögé ahol a fiúk beszélgettek és minket figyeltek. Liam vitt magának egy botot és tényleg húzott egy vonalat. Szemeimet forgattam az egészre.

-Van eszünk! Nem fogok visszamenni, mert a büszkeségem nagyobb annál, és befogjuk bizonyítani, hogy nem jobbak nálunk. Te viszont választhatsz, vagy velük leszel, vagy velük. –mondtam egyszerűen. S közben, Corára és magamra majd a távolabb álló 4 szerencsétlenségre egy fintor kíséretében.

Komolyan elgondolkodott, a földet nézte, mi őt. Végül hátra pillantott a srácokra mosolyogva megrázta a fejét.

-Inkább itt maradok! – mondta nevetve. - Ez vicces lesz előre látom! – rázta fejét hitetlenkedve majd elindult.- És mihez kezdjünk így hárman?

-Én gyújtok tüzet, ti fogtok halat, vagy kerestek valami gyümölcs félét! – adta ki az utasítást Cora.

-No problem! –felet monoton Louis.

Kezdetnek összegyűjtöttünk pár darab faágat, hogy legyen gyújtósnak való majd Corát a parton hagytuk hogy meggyújtsa a tüzet, én és Louis bementünk az erdő sűrűjébe.  Kicsit beljebb gyalogoltunk már amikor megtörtem a csendet.

-Louis?

-Igen?

-Szólíthatlak Lou-nak? – mosolyogtam rá.

-Ha én is a beceneveden, vagy rövidítve. – felnevettem.

-Jogos! Nyugodtan Coo is általában Al-nak hív. Becenevem viszont nincs. Egyedül apum hívott mindig tökmagnak. Azt is azért mert a mi családunkban mindenki egy égimeszelő, én viszont egy átlagos 159 centis csaj vagyok.

-Tudod mit? Akkor én Törppillának foglak hívni! –bökött meg. Visítva ugrottam arrébb.

-Nee csikis vagyok! – biggyesztettem le ajkaimat, és fontam keresztbe kezeimet.

-Akkor tudom mivel foglak megtámadni. – mondta, játékos vigyorral és ment tovább. – Öhm, Al?! Mit is keresünk?- fordult hátra zavartan. Hitetlenkedve ráztam meg fejem és elnevettem magam.

-Hogy tudtál te betanulni nem tudom hány számot, ha még azt is elfelejted amit kb 5 perce rágtam a szádba.

-Na hát most bántsál te is! – szipogott és műsírást tettetett.

-Engem nem hatsz meg! Egyébként. – mentem hozzá és felfelé mutattam – Olyant kerestünk! 

-Az Papaya,  a baj csak annyi hogy elég magasra nő a fa a gyümölcs meg a tetejében van. – forgattam a szemeim. – Először próbáljuk megrázni a fát, jó? – néztem Lou-ra. Habár esélytelennek láttam, de azért megpróbálkoztunk vele.

-Vigyázz, nehogy a fejedre essen majd! –oktatott ki Lou.

 Megragadtuk két oldalról a fát és neki feszültünk. Nagy erőlködésünk eredménye, - ami egyébként tartott egy jó pár percig,- az lett hogy majdnem a fejemre esett EGYETLEN darab Papaya.

-Jó ezzel ezer évig is bajlódhatunk. – morogtam.

-Akkor szerinted mégis hogyan szedjük le a fáról? – nézett rám felhúzott szemöldökkel Louis.

-Tudsz fára mászni? – néztem rá.

-Megőrültél? Nem mászok fel oda.. és te sem fogsz- fogta meg a karomat, mert én már indultam is volna fát mászni. –Ha le esel onnan akkor nem tudunk rajtad segíteni.- lehet igaza van de a mottóm:

-Aki nem mer az nem nyer! – feleltem elszántan.

-És lehet hogy te mernél, de én nem hagyom! – nyomatékosította, mondandóját. Nem volt ideges inkább csak féltet, látom ő nagyon törődő típus.

-Akkor mit szólnál ha leoperálnám a fáról? – kérdeztem, értetlenül nézett rám, kerestem egy követ a földön, megcéloztam a fa tetejét. Nem sikerült csak a harmadik próbálkozásomnál elérni a fa tetejét, ekkor már Louis is besegített. Sikeresen levertünk még legalább 8 darabot, a fáról.

-Győzelem! – ujjongtam, de örömöm nem tartott sokáig, ugyanis a “zsákmányt” el kell vinni a partra.

-Rakjuk a pólómra! – mondta Lou és lekapta magáról, az említett ruhadarabot. Így rendesen lehetett látni tetoválásait. – Ami nem fér a rögtönzött szütyőnkbe majd hozzuk kézbe. – Szépen rápakoltuk a gyümölcsöket, összesen 3darab nem fért csak rá a kupacra, de azt én már simán elhoztam a kezemben.

Semmi baj nem volt addig míg nem tettük fel a kérdést, miszerint: Merről is jöttünk?  

-Induljunk el valamerre! Vegülis ez egy sziget nem nagyon fogunk eltévedni. – ajánlotta Lou, ami igaz is volt.

-Jó, de szerintem arról jöttünk – mutattam oldalra. –Ott vannak olyan bokrok amik mellett eljöttünk. –állapítottam meg.

-Akkor arra menjünk! – bólintott.

Pár perc séta után már erősen hallottuk az ócean zaját, és a sós víz illatát. Talán félperc sem kellet már ki is értünk az erdőből.  Cora a tüzet piszkálgatta ami kezdett begyúlni neki.

-Hol voltatok eddig? – nézett ránk. – Sexi! – bólintott elismerően Louisra nezve. – Látod Al, én is ilyet akartam! – mutatott Louis egyik tetoválására. Amit eddig észre sem vettem.

-Jééé! Mutasd! A szarvasra gondoltál? Szerintem neked az túl nagy lenne, nem? – mondtam miközben Lou karját bámultam.

-Jók mi? – nézett önelégülten Lou. – Amúgy Cora, nem néztem volna ki belőled a tetoválást, mondjuk Törpillából sem!

-Ohh tényleg? – a gyümölcsöket leraktam a homokba. Lekaptam magamról a pólót, és háttal álltam neki. – Tényleg nem képzelted el  rólam? 

 

Valami ilyesmi, csak a hátán

-Ez nagyon jó! Ilyeneket Sam szokott  csinálni. Ő egy Londoni tetkó szalonban dolgozik.– motyogta magának.

-Ismered Sam-et? – termett rögtön Cora is mellettünk.

-Igen.  Miért?

-Mert állati helyes pasi! És sosem mertem megkérdezni van-e barátnője. –erre Lou felnevetett.

-Nem lenne kicsit idős hozzád? –kérdezte. – Már majdnem 30 éves. És tán van barátnője is.

-Ohh. – ennyi jött ki Cora száján.

Hangosan kezdtem el nevetni, arra az érdekes arckifejezésére, utánozni nem lehet. Mintha valami büdöset szagolt volna keverve egy kis citromba harapással.  

-Akkor fogjunk halat vagy most mi? – terelte esetlenül a témát. Louissal csak nevettünk

-Juj Al! Elsem hiszed hogy mit találtam! – Mondta és felmutatott két bikini.

-Ez honnan van? – csodálkoztam.

-Tudod milyen vagyok, mindent belegyömöszölnek a bőröndömbe és csak úgy utaznék. Szóval az van hogy a bikini már nem fért bele így beleraktam a kis táskámba, de szerintem tuti találnánk használható ruhákat  a bőröndben is.

-Jól van. Lou, nézd meg hátha találsz egy fürdőgatyát magadnak.  Addig mi átöltözünk. – Cora elindult a fák takarásába, nekem adta a kéket, ö pedig az ezüstös színűt vette fel. Neki mindig is jobban állt ez a szín. Gyorsan átkaptuk a ruhákat, én a rövid farmar nadrágomat visszaettem, ugyanúgy mint Coo.

-Lou itt vagy? – kiabáltam.

-Igen, miért megtámadott a ruha?  - nevetett.

-Kezdődjék a divatbemutató. Elsőként Cora Palmer lép a kifutóra egy Ezüst színű bikiniben aminek alsó részét egy térdig érő farmernadrággal takarta el. – kommentálta a történéseket, miközben kilibegett mint egy topmodell. – Nyári balerina cipőjét most eldobta és mezitláb szaladgál a homokban. –Ökölbe szorított kezét szájához emelve beszélt mint egy mikrofonba. Louis fütyült és tapsolt.

-Csodálatos! Brávó!

-Csitt még nem fejeztem be! – csapott a mellkasára. –Most pedig jöjjön. Lakatlan szigetünk másik női sztárja!  Dobpergést Lou!- jobb ötlet híján elkezdett a combjain dobolni. – Alexis Morgan. Igen hölgyeim és uraim!  Az az Alexis aki a 2003 hármas Londonban gyerekeknek rendezett szépség verseny nyertese! A mai adásunkban, egy kék bikinit visel, rövid farmer nadrággal, és egy kövekkel kirakott halvány rózsaszínes szandálban áll itt előttünk.

-Imádni való Törpilla! Wúúúhúu – kiáltozott. – Engem nem konferálsz fel Cora?ü Mondjuk neki csak a rendes nadrágja van, ami a sajátja volt.

-Öhm… nem? – nézett rá vigyorogva Cora.

-Akkor remélem nem haragszol ezért! – pimasz vigyorral közelített, Cora felé.  

-Ne! Nenene! – hátrált Co......