3rész: Nem vagytok jobbak part II.

Sziasztok! Unom magam, az hogy a kövi részt irjam az most valahogy nem megy de itt van ez amit már a múltkor megírtam! Hát felrakom nektek! Pár visszajelzésnek azért örülnék! Mondjuk a így sem panaszkodhatok, már van két feliratkozó, és már volt aki komizott is:) És ne feledjétek azért mert más írt attol ti is irhattok NÉVTELENÜL is! Meg pipálgassatok, nem harapok!
Jó olvasást!

 (Zenének, válasszatok valami könnyed, ritmusos dalt. Per pillanat nem tudom mit kellene zenének beraknom xD)

-Akkor remélem nem haragszol ezért! – pimasz vigyorral közelített, Cora felé.  

-Ne! Nenene! – hátrált Co.

-Dede! – közeledett felé. Cora elkezdett szaladni. A part mentén.

Ekkor vettem észre hogy a fiúk végig minket bámultak.  Ennek nem lesz jó vége, a fiúk nem fogják átengedni a “sziget másik oldalára”.

-Itt nem jöhetsz át! – kiabált neki Liam. óh hogy mekkora egy szemét.

-Pukkadj meg! – kiabált vissza Cora. Majd megállt hogy körbenézzen merre szaladhat el, de sajna Lou utolérte. Hangosan nevettem a jeleneten, ahogy vállára vette és úgy hozta vissza, miközben szitkozódott mert Cora ütötte a hátát- természetesen csak játékosan – hogy tegye le.

-Alexiiiis! –visította Cora. –Seegíííííítss! – rimánkodott. Miközben egyre közelebb értek hozzám, csakhogy Louis elfordult nekik balra –ami ugye nekem a jobb volt, mert egymással szemben voltunk. -  és vitte a tenger felé. –Louis ha belemersz dobni… én nem tudom mit csinálok veled, de tuti nem lesz kellemes.

-Nyugi, Úgy is fürdőruhában vagy! –nevetett gonoszan Lou. Amit szóval is tettem neki. – Csak megfürdetem! Egy kis víztől nem lesz semmi baja.

-Alexis! – kiabált követelőzőn Co.

-Nem tudok segíteni! Éppen lefoglal hogy nézzem a műsort. .

Lou eközben már jócskán  combközépig gázolt a vízben.

-Lou, kérlek ne! – könyörgött,- tuti nagyon hideg a víz, Légyszi nee. –Sajnos ez sem használt. –Alexis készülj a bo-oo…. – nem tudta végig mondani mert Lou ledobta a válláról, és elmerült a vízben.

Sokáig voltunk a vízben, ugyanis idő közben engem is  bevittek. Órákkal később pedig a tűz mellett száradtunk. A papaya volt a vacsoránk ami nem volt túl laktató, de bele kell törődnünk mert kitudja mikor találnak meg minket. A srácok már nem voltak olyan szerencsések mint mi. Tüzük az nekik is volt, mondjuk nem tudom mit csináltak volna Zayn gyújtója nélkül.  Ugyanis Cora magától gyújtotta meg a tüzet. Már régen lement a nap, mi a tűz körül feküdtünk a bámultuk a  csillagos eget.

-Cora? –kérdezte Louis, aki kezeit összekulcsolva tarkójánál feküdt a homokban.

-Igen? - szólt az álmos hang, szegény, ő fáradt ki a legjobban a mai nap folyamán. Oldalra fordultam hogy lássam kettejüket. Habár nem sokat segített mert Cora a tűztől elfordulva aludt.

-Hogyan gyújtottad meg a tüzet? Mármint voltak olyan kedvesek és odaadták a gyújtót? – kérdezte, és összeráncolta szemöldökét. Ami vicces látvány volt úgy hogy arcát megvilágította a tűz.

-Kiskorunkban cserkészkedtünk. – habár nem láttam tudtam hogy mosolyog. – ott sok mindent megtanultunk és hiába nem kellet ilyet csinálnom azóta, még emlékeztem hogyan kell.

-Szerencse hogy Cora velünk van, az egyetlen dolog ami nem ment nekem az a tűzgyújtás volt. –nosztalgiáztam.

-Igazából, sikerült volna neked is ha én nem teszek arról hogy ne sikerüljön. – kuncogott.

-Úgy tudtam hogy te voltál! – kiáltottam megvilágosodva.

-Azt miért tette? – kérdezte értetlenül Lou.

-Mert kiskorunkban mi nem voltunk jóban, sőt gyűlöltük egymást! –mondta Coo Louis nem kis meglepetésére. – De – ásított – ezt majd máskor elmeséljük jó? – kérdezte.

Ezután a beszélgetés után a csendet csak az oceán morajlása, és a tűz ropogása zavarta meg. Majd mindhármunkat elnyomott az álom.

3 nap telt azóta hogy itt vagyunk, és összevesztünk a srácokkal. Mi sem és ők sem szóltak hozzánk ha találkoztunk szó nélkül elmentünk egymás mellett. Louis próbált velük beszélgetni de haragudtak rá mert minket választott helyettük. Emiatt Lou nagyon szomorú volt, és én csak még jobban haragudtam a többiekre, mert látszott rajtuk hogy csak szimplán köcsög f*szok. Már bocs a kifejezésért. A szigeten eltöltött idő mindannyiunkat megviselt, hisz ez már a 4. nap volt, és még mindig nem érkezett meg a felmentő sereg, kezdtünk kicsit kétségbeesni. Én már előre terveztem. Valami menedék helyett kell találnunk hisz nem élhetünk örökké a tengerparton. Mi van ha jön egy nagy vihar? Habár ez nem volt megjósolható így, hogy mi a semmi közepén voltunk időjóslás hiányában.  A menedék kereséssel vagy építéssel még várni akartunk, hisz minek csináljunk olyan nagy dolgot ha nem sokára úgy is megtalálnak. Viszont tisztában voltunk vele hogy az a partszakasz amelyiket mi elfoglaltuk egyáltalán nem a legmegfelelőbb számunkra  ezért Lou-val és Corával költözni készültünk.  Talán dél felé járhatott az idő, amikor úgy döntöttünk elindulunk. Végig a part mentén haladtunk a mi térfelünkön. Végül találtunk egy olyan részt ami tökéletes volt nekünk. Sekély vízzel, halakkal, itt nem voltak akkora hullámok mint a másik helyen.  és volt egy domb féleség is ami nekünk kapóra jött hisz mégis csak jobb lesz ott ami egy picit magasabban van.  Halat is tudtunk fogni, így nem kellett gyümölcsön élnünk. Végre valahára! Nagyon jó volt végre valami mást enni a papayan és banánon kívül. A fiukat nem láttuk most már csak a forrásnál esetleg még az erdőben egy-két alkalommal.

Miután egy hete a szigeten dekkoltunk, megelégeltem ezt az egészet, és mondtam Lou-nak és Corának  hogy csináljunk valamit, és építsünk  valami kis kunyhó félét.Nem csak hogy hasznos, de legalább elfoglaljuk magunkat.

-Mivel kezdjük? – kérdeztem.

-Ti szedjetek össze tetőnek való pálmafa leveleket, vagy ahhoz hasonlókat.  Én kerítek valamit amiből lehet építeni és valami kötöző anyagot is.

-Oké. –mondtuk, s ki ki ment a maga dolgára.

Corával vért izzadtunk de összeszedtünk egy rakás olyan levelet, amilyet kellett. Louis is hamarosan visszatért pár darab olyan nádfélével. Nem igazán tudom mi annak a neve.

-Alap is kéne a “házunknak”-macskakörmözött – De azt mégis hogy a fenébe fogjuk megcsinálni.

-Oké nyugalom mindjárt kitaláljuk. – mondtam.

Felmentem a dombra  inkább ilyen sziklaszírt és domb keveréknek lehet azt nevezni, ugyanis a teteje tökéletesen sima egyenletes, és van egy meredek lejtönk is.  A szerencsénk az hogy itt nincsenek fák csak a szélén.  Az ötlet hirtelen jött, volt három hatalmas nagyságú és vastagságú pálmafa.

-Gyertek fel! – kiabáltam nekik, megzavarva diskurálásukat aminek témája a ház alapja. Ők is feljöttek, nem voltunk olyan magason, legfeljebb 3 méter volt. –Nézzétek, habár rendesen nem tudunk kis házikót építeni több okból is, is de itt van 3 nagy erős pálmafa. Ezek lehetnének a házunk sarkai, a negyediknél meg már szerintem mindegy mert ha elég jól csináljuk akkor az a három is tökéletesen megtartsa, na meg nem hiszem hogy túl nagy lenne a valószínűsége egy viharnak.

-Akkor rajta! Építsünk házat- kiáltott fel Louis.

Órákba telt míg a három fa közé “falat”készítettünk. Nagyon nehéz volt oda kötözni az indákkal és azokkal a rugalmas ágakkal a nagyobbakat.  A nap végére viszont lett összesen három kezdetleges de erős falunk. Mindhárman fáradtan dőltünk le a homokba. Éhesek voltunk ezért ettünk a gyümölcsből amit előző nap szedtünk, mivel ma azzal voltunk elfoglalva, hogy a házunkkal foglalkozzunk. A tüzet ma Louis gyújtotta mert Cora megtanította neki, így tüzünk is volt.

Másnap reggel arra a legkellemesebb dologra keltem hogy valaki a fejemhez vágta az üres flakont.

-Köszi! – morogtam. Szemem elé raktam kezem mert a hirtelen fénytől semmit sem láttam. Miután megszoktam a világosságot, felfogtam hogy Cora volt a kedves ébresztőm.-Mi bajod?

-Kábé két órája fent vagyunk Louval és a házon dolgozunk, Lou nem akart felébreszteni de én úgy gondoltam hogy ideje hasznosítanod magad, elfogyott a vizünk szóval légy oly kedves elmenni a forráshoz.

-Ezt köbö úgy mondta mintha csak a sarki kisboltba kéne lemennem.

-Veheted úgy is. Kaját is szerezhetnél. – mondta és már ott is hagyott.

-Remek – morogtam.

 Az üres flakont felszedtem a homokból és elindultam.  Innen kicsit hosszabb volt az út a forráshoz, de még nem jártuk be az egész szigetet hogy tudjuk van-e máshol is forrás. 

 A forrásnál, mért ne kell hogy találkozzak valamelyik majommal. Még mindig dühös vagyok rájuk mert azt hiszik a férfiak jobbak a nőknél.

-Szia- köszönt Zayn, jobban mondva csak motyogott az orra alatt.

-Szia. – morogtam az orrom alatt.

Odamentem a forráshoz és feltöltöttem a flakont, majd ittam is a vízből. Kicsit megmostam az arcomat is, és a kezeimet. 

-Hova tüntetek? – kérdezte miközben ő is megtöltötte az üvegét. Engem nem kicsit meglepve.

-Húú sokáig tartott míg észrevettétek. – mondtam gúnyosan.

-Nem de eddig nem volt alkalmam megkérdezni téged hogy most hol vagytok. Sajnálom ami történt.

-Nem boldogultok igaz? –néztem rá  gúnyosan, de megsajnáltam fancsali képét látva.

-Nem nagyon. Szóval nem menekülhetnék át hozzátok? – kérdezte.

-Had gondoljam át, nem hiszem hogy megbántad volna de úgy hiszed a mi helyzetünk sokkal jobb, ami lehet kicsit igaz is, de én nem érem be ennyivel! – mondtam és otthagytam, a megszeppent kiskutyaszemű srácot.

A következő három napunk kemény volt.  Egyfolytában a kis kunyhónkat építgettük ami megjegyzem elég nagy, simán elférnénk benne mind a heten vagy akár többen is. Érdekes és vicces is volt, mert vissza kellett bontanunk néhol mivel elfelejtettük hogy nem börtönt hanem házat csinálunk és ablak is kellene rá. Sokat nevettünk Lou viccein is , szerencse hogy az egyik legviccesebb bandatagot fogtuk ki. Ha jól számoltam akkor összesen 10 napja csöveltünk ezen a szigeten, és eddig se repülőt se hajót nem láttunk meg a közelben sem. Fel nem foghatom hogy nem találtak meg minket eddig de nem is érdekel, csak találjanak már meg végre. Két nap múlva mar kész volt a házunk,  a falak, az ablakok és az ajtó, a tető, minden megvolt.  Meg ágy féléket is készítettünk magunknak.  Összesen 1napja költöztünk be a házikónkba, jó volt végre nem a homokban aludni. 

Valami hasonlót képzeljetek el csak kicsit nagyobba 3sarkánál ugye a pálmafakkal és ablakokkal

A fiukat nem láttuk, mostanában legalábbis nem számolt be se Cora se Lou erről. Ha lehetséges még melegebb volt mint eddig.   

A tengerben úsztam kicsit, Louis is a vízben volt de ő ott maradt ahol sekély volt a víz, Cora pedig a parton süttette a hasát. A hideg víz kellően lehűtötte a felhevült testemet, amit a meleg okozott. Majd azt vettem észre hogy nagyobb lett a szél mint eddig volt, sőt igazából eddig úgy éreztem megsem mozdul a levegő. Majd valami dörgés szerűt hallottam. Az eget kezdtem fürkészni és megláttam hogy egy hatalmas felhő tömeg közeledik a sziget felé. 

-Ajjaj! – motyogtam magamnak, és a lehető leggyorsabban úsztam a part felé.

-Már kiabálni akartam neked hogy gyere ki. –mondta Lou, amikor kiértem a partra, ő és Cora már hamarabb észre vették a viharfelhőket.

-Az nem néz ki túl biztatóan. Hát nagyon nem. Van még egy kis időnk, szóval mennyi vizünk van? És kajánk? – kérdeztem Corát.

-A flakonba már alig van víz, kajánk viszont van a kunyhóban, még a halból is van egy kevés reggelről de van bent Papaya és Banán, meg kókusz is. – számolgatott az ujjain.

-Rendben elmegyek hozok vizet! – mondtam. És indultam is volna, de Louis megállított hogy inkább ő megy.

-Csak siess vissza. –mondtuk de ő már szaladt is gyorsan kikapta Cora kezéből a flakont és már el is tűnt.

Mi bementünk a házba. Leültünk az “ágyainkra”.

-Most kiderül mennyire strapabíró a mi kis kunyhónk – tűnődött el Cora.

-Reménykedj hogy ne legyen olyan hatalmas vihar.

Louis hamar visszaért de már ekkor is hatalmas szél tombolt, s elkezdett esni az eső is. Ez még csak szemerkélés volt. Fél óra sem telt belé, már szakadt az eső, szerencsénkre a tető eddig nagyon jól bírta. Az a legjobb rész a tetőt vagy 3szor rétegeltük, direkt az ilyen esetek miatt. Aludni nem tudtunk a hatalmas süvöltő széltől, az eső kopogásától és az eget rengető dörgésektől , valamint nagyon nagy villámok is voltak. Habár azok fénye alig jutottak be hozzánk mivel csináltunk amolyan redőny féléket, Kíváncsiak vagytok akkor hogyhogy nem volt teljes a sötétség? Kialakítottunk egy részt ebben a ház féleségben ahol lehet egy kis tüzünk, tényleg csak akkora hogy nagyjából bevilágítsa a teret. Rendesen elvan zárva , kövekkel, homokkal és földdel.

Köztudottan félek a vihartól. így Cora már az első pillanattól szóval tartott hogy terelje a gondolataimat. Majd elkezdtünk horror sztorikat mesélni, meg vicceket. Egyszer csak kiabálást hallottunk meg odakintről.

-Ez Liam! – ugrott fel Louis.  

-Louis!! – kiabált, szerintem Niall. –Coraa! Alexis!

-Kérlek titeket engedjetek be!- könyörgött Zayn. Már az ajtónál álltak.

-Megsajnáltam őket és nem vagyok szívtelen de megakartam leckéztetni őket. Oda mentem kinyitottam az ajtót, de nem engedtem be őket, hanem csípőre tett kézzel tettem fel a kérdésemet:

-Még mindig úgy gondoljátok hogy ti jobbak vagytok nálunk?....