4 rész: Egy világ gyászol

Sziasztok! Bocsánat a késésért és azért is hogy egy elég rövidke résszel szúrom ki a szemeteket, de ezt a részt nem akaródzott megírni. Vannak ilyen pillanataim. Nem tudom hogy hogyan de tegnap délutánig csak kb az első 5 sor volt megírva. Szóval leültem hogy: Na most már tényleg meg kell írnom a részt! A gépet az ölembe vettem és csak ültem felette mert fogalmam sem volt mit is akarok leírni. Majd megalkottam Sandrát, aki nevét a legjobb barátnöm nevéről kapta. Igazából még én se tudom mit akarok ezzel a szereplővel, lehet a későbbiekben több szerepet is fog kapni az is lehet egy egyszeri alkalom volt, Ez legyen meglepetés nektek! Csak azért hoztam létre mert Szandi(lb-m) azt akarta hogy Cora Harry-vel jöjjön össze nekem sokat számít a szava így megalkottam öt egy általam kiválasztott karakterben. Ha már Cora a szavazás miatt Niall-el fog összejönni:))
Igazából habár én mar nagy vonalakban elterveztem mi lesz a blogban, ugyanis tudom hogy hány részes lesz,(le van írva egy füzetbe az összes rész címe, és pár dolog hogy miket írok majd bele) Sosem tudom hogy mi az amit le fogok írni. Ezért nekem is meglepetést okoz amikor írok. Mert a kezemmel pötyögök valójában amit írok az nincs eltervezve a szavakat, mozdulatokat, történéseket, és a szereplök tetteit abban a pillanatban találom ki amikor begépelem. Ez ritka értelmes volt xD
Köszönöm hogy elolvastad ezt a kis monológot! Oldalt fellehet íratkozni. Valamint mint láthatjátok már van Chat-em is, azon is írhattok de örülnék 1-2 kominak, és pipának is:))

Jó olvasást!!

~Külső szemszög~ pontosan 1héttel a baleset után

 

Mindenki összeomlott. Mindenki aki szerette a srácokat. Mások hazudtak, bármit is mondtak. Csak sajnálták azokat akik gyászoltak. Egy hét! Ennyi telt el azóta hogy lezuhant a repülő gép. Azok akik túlélték és megtalálták őket hálát adtak a csodáért és hogy újra szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal lehettek. A halottak szerettei, gyászoltak és mélyen megbántottak voltak. Hiszen az ő gyerekükkel, szerelmükkel, testvérükkel, nem foglalkoztak úgy az emberek mint a híres One Directionnal.

A magas rövid tépett vörös hajú, egyszerű vajszínű ruhát és blézert viselő titkárnő, magassarkújában amennyire csak tudott siettetve tipegett. Éppen kávét kértek tőle. Az One Direction Menedzsere, és a Menedzsment, az imént kiabálták le mert szerintük túl hangosan kopogtatott. A nő nem sértődött meg. Tudta minden oka megvan a két negyvenes éveiben járó férfiaknak arra hogy idegesek legyenek, habár nem rajta kellene levezetniük azt. Sandra, -merthogy a fiatal lányt így hívták – is átérezte a dolgok súlyát. Személyesen is találkozott és beszélgetett a fiukkal, szinte minden alkalommal amikor azok a stúdióban voltak. Már már baráti viszonyban voltak, persze neki is megvolt a kedvence. Kíváncsiak vagytok hogy ki volt az? Megsúgom de hajoljatok közelebb hogy senki más ne hallja….. Harry, úgy bizony a szívtipró Harry Styles még egy stiruglát írhatott arra a listára amelyen vezethette hogy hányan rajonganak érte. Hatalmas szívfájdalma volt az egész ügy, nem csak mert directionernek mondhatta magát, hanem mert a szeretett férfi is lehet sőt több mint valószínű életét vesztette a repülő gép balesetben. Újra sírógörcs tört volna rá belegondolva hogy milyen jó kapcsolatba került a sráccal és ő nem is tudta hogy szereti. Majd beugrott neki hogy hány lány lehet ugyanebben a helyzetben mint ő, s azok még nem is találkoztak Vele! Velük! Gondolataiba mélyedve fel sem tűnt hogy már rég megérkezett a helyre ahova tartott és már a kávékat készíti, s majdnem készen is van. A kikészített tálcára feltette a két teli poharat, és azonnal indult is az iroda elé. Kár azon rágódnia mi lett volna HA! Mert nem a múltban hanem a jelenben kell élnie. És lássuk be, legnagyobb leányálom ez a fantáziában lévő szerelem. 

Megtört tekintete eltűnt, helyette hideg acél kemény arcvonásokat varázsolt magára. Egy titkárnő vagy semmi más! Mondogatta magában.

Magabiztosan, kopogtatott be az irodába.

-Köszönjük! Ha megérkeznek az One Direction hozzátartozói kérem vezesse be őket! – Sandra, monoton felelt jelezve hogy tudomásul vette.

A két férfi nem zavartatták magukat és folytatták társalgásukat, nem is figyelve arra hogy meg mindig van egy fültanújuk. Kíváncsi természetű lánynék, minél többet szeretett volna tudni, de mivel a menedzser felé pillanatot inkább sarkon fordult és elment a recepcióhoz.

-Meg se szólalj Thomas! – mondta fagyosan, a fiatal srácot egy pillantásra sem méltatva.  A fiú védekezően maga elé tette a kezét, viszont már ütős kis beszóláson kattogott az agya. Ám szólásra nem nyithatta száját mert ebben a pillanatban egy kisebb “tömeg” érkezett az ajtón. Sandra rögtön eléjük sietett.

-Jó napot! – Köszönt a lány, halovány mosoly jelent meg arcán.

-Jó napot! – köszöntek kórusban- Én Trisha Malik vagyok és…

-Tudom hogy önök kik, a menedzser és a menedzsment már várják magukat. Jöjjenek utánam.  – Zayn szülei, nővére és jegyese érkezett meg, Niall szüleivel és Liamével plusz barátnőjével. Éppen hátra indultak volna amikor megjelent Harry anyja is, karöltve a lányával. Sandra illedelmesen bemutatkozott nekik, majd az egybe gyűlt kis csapatot végig vezette a most kihalt folyosón. Kopogás nélkül nyitott be, mire bent ülő mély beszélgetésben lévő férfi felkapták fejüket. Hellyel kínálták a vendégeket, majd kávéval. így szegény Sandra indulhatott vissza a konyhára hogy mindenkinek aki kért kávét hozzon. Hamar végzett, miután vissza indult a hosszú folyosókon, szembe találkozott a kissé eltévedtnek tűnő Louis anyjába és barátnőjébe.

Az irodában most már mindenki ott volt akinek lennie kellett. A fiúk menedzsere, torokköszörülés után kicsit meghúzogatta nyakkendőjét mely most csak fojtogatta.

-Gondolom egyértelmű miért hívtam magukat ide. Hatalmas veszteség ért minket. –kezdte, kerülgette az egészet, legszívesebben elment volna onnan mintsem egy ilyen kényes témáról beszeljen. Az összes anyuka felzokogott. Nyelt egy nagyot és folytatta. – Igazából semmi hírt nem kaptunk róluk. Mivel vannak túlélők lehetséges hogy élnek, és biztató jel hogy eddig a holttesteiket sem találták meg! Viszont – húzta el a száját, majd felállt. – Megtalálták a holmijaikat, amit voltak kedvesek leszállítani hozzánk. –Mutatott a háta mögött helyet foglaló nagy bőröndökre.

-Meddig fogják keresni őket? – kérdezte hirtelen Perrie. – Mar eltelt egy hét! EGY HÉT! – ismételte hisztérikusan.

-Nyugodj meg kérlek! Addig keressük őket ameddig nem találunk bizonyítékot arra hogy meghaltak! –mondta a menedzsment.

-Óhh igen? Mondja csak minden holtestet megtaláltak? –kérdezte szarkasztikusan Sophia.

-Nem! Ugyanis két lány sem került elő a fiukon és rajtuk kívül mindenki előkerült élve vagy holtan.

-Esetleg darabokban mert felszabdalta egy cápa! – mondta ironikusan Eleanor. 

-Ilyeneket kérlek ne is mondj még viccből sem jó?! – förmedt rá Doniya. – Legyünk optimisták, nincs holtest vagyis remény arra hogy élnek.

-Ugye Londonban maradnak egy ideig? – kérdezte Sophia. – Ott az a hatalmas ház, és hát az mégis  csak jobb lenne, ha nem csak hárman lennénk ott. – már a stúdió előtt álltak, körülbelül úgy fél órát tölthettek ott. Mivel csak arról akartak beszélni hogy megtalálták a cuccait a srácoknak. A szülök boldogan egyeztek bele, főképp azért mert olyan dolgok között lehetnek amik a gyermekeiké. Gyanútlanul hagyták ott az épületet, nem tudván hogy mit tervez a menedzser és menedzsment. Az irodában ülő két férfi, még mindig ott volt és tanácskozásukat ott folytatták ahol megzavarták őket.

-Hatalmas botrány ez az egész. Már vannak öngyilkos tinik is. – nézegette az előtte pihenő lapokat a menedzser.

-Addig kell kerestetnünk a fiukat amíg az lehetséges! – mondta a menedzsment. – A remény az ami kell a rajongóknak.

-Hatalmas megemlékezést kell csinálni! Ki kell adatni az összes számukat amiket eddig felvettünk! A kisfilmet is! Hatalmas bevételek. Az One Direction pedig híresebb lesz mint valaha.

-Addig nem léphetünk amíg nincsenek halottnak nyilvánítva! – szögezte le a másik férfi. – Azután kiadhatjuk a zenéket, meg minden mást. – már látták maguk előtt a képet amint ezek a dolgok megtörténnek! – Hatalmas pénzösszeget kaszálnánk, kárpótlásul kapna a család is, és minden vagyonát a srácoknak.

Aggódtak-e, volt bármi féle szomorúság szívükben? A kérdés jogosan merül fel. Az igazság az hogy aggódtak valamely szinten a srácokért habárt ezt nem hogy maguk közt de még saját maguknak is alig akarták bevallani. Ők sem magán vállalatként szerepeltek felettük is álltak még emberek! Azok a kapzsi vénségek, akiknek nem számít más csak hogy még nagyobb legyen a profit. Mondjuk már látszik hogy ez akét férfi is hasonlóan gondolkozik.

Eközben, A srácok szülei, Harry és Zayn testvére, valamint a barátnőik azaz Eleanor, Sophia,Perrie. A családtagok csak pár napra jöttek, emiatt is ideiglenes megoldás a szoba beosztás nem kavart zűrt. Hiába egy hatalmas villában éltek, Azért elég sokan összegyűltek. Perrie rögtön szorgoskodni kezdett, és teát készített. A szülök főként az anyukák, rögtön fiaik szobájába menekültek. Oda ahol olyan érzésük volt mintha velük lennének. Hisz a szobájuk annyira tükrözte természetüket. A képek a falon melyek őket ábrázolták, barátaikkal családjaikkal megmelengette az összetört szíveket. Jenna és Doniya beszélgetni kezdtek a lányokkal. Mindent megvitattak. A legszörnyűbb az apáknak volt. Ők próbáltak erősek maradni támaszt nyújtani megtört feleségeiknek, holott ők maguknak is szüksége lett volna valakire aki erőt nyújt nekik erre a megpróbáltatásra. Többjüket is a nappaliban nyomott el az álom. Perrie és Doniya a Zaynnel közös hálószobában, Jenna pedig Harry szobáját bitorolta.

Hitte, amikor már senki sem. S remélte hogy megérzése igaz! Érezte hogy Harry valójában él. Csak annyi a teendő hogy megtalálják őket!

A Nap lement és helyét elfoglalta a Hold. A rajongók közül sokan készültek öngyilkosságra! Habár tudták semmi értelme ennek. Többjüknél még éppen idöben érkezett a segítség. Mások édesdeden aludtak, arról álmodozva az egész csak egy rossz álom. Megint más emberek, városukban s annak környékéről embereket szervezett be hogy megemlékezést tartsanak pontosabban virrasztást.

Oly gyászos volt a hangulat, senki sem sejtette hogy az Atlanti óceán közepén egy lakatlan szigeten ott van hét fiatal. Mely egy hete rostokol azon az Istenverte szigeten, két csapatra bomolva a sziget két felén. Senki sem sejtette hogy Harry, Liam, Niall és Zayn együtt ott vannak azon a partszakaszon melyre kidobta őket a víz, s haragosan gondoltak,- habár tudták csak büszkeségük miatt ha már belekezdtek nem vonulnak vissza.-  A minden bizonnyal a sziget másik felén az egyik partszakasznál táborozó Két lányra név szerint Cora és Alexis és a banda tagra mely helyettük a két lány mellé állt, Louis Tomlinson. Nem adják meg nekik az örömet hogy ők kérjenek előbb bocsánatot.